Kreutzer Andrea - Makai Ágnes szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 10. (Budapest, 2008)
MÚZEUMUNK ÉLETÉBŐL, TÖRTÉNETÉBŐL - BABUCSNÉ TÓTH ORSOLYA: „Arany kardbojt és festőecset" A m. kir. Hadimúzeum munkatársa, a Honvéd Levéltár és Múzeum parancsnoka: Szentneményi (Valentin) Béla
Budapestre való visszaszállítást. Az ezen hónapok során írt jelentései'' 5 elsődleges forrásai a Hadtörténeti Múzeum története e szomorú fejezetének. A történések jelentőségét bizonyítja, hogy közel 40 év elteltével Szentneményi Béla emlékezetében az események még élénken éltek, s amelyekre ausztráliai emigrációjában 1984-ben így emlékezett: „Budapest bombázásának ideje előtt a zászlók és a legértékesebb hadimúzeumi gyűjtemény anyag, a háborús károktól való megóvás végett a Devecser közelében lévő somlóvári kastélyba került. A múzeum, megértő barátja, gróf Erdődi Péter bocsájtotta rendelkezésére kastélyát az anyag biztonságba helyezésére. Vitéz szotyori Nagy Aron volt ez időben a Hadimúzeum parancsnoka, akinek ez az anyagvédelmi elhatározása a későbbiekben nagyon helyesnek bizonyult, mert a múzeum Várban lévő épülete bombatalálatoktól nemcsak elromosodott, hanem a visszamaradt gyűjteményt őrizet ellenére a szovjet katonák szinte maradéktalanul kifosztották és megrongálták. A tragikus történethez tartozik még az is, hogy az elveszettnek indult háborít vége felé a somlóvári kastélyba egy visszavonuló német hadseregparancsnokság telepedett be s Nagy Aron, tábornok a múzeum dolgozóival együtt a kastély elhagyására kapott a Honvédelmi Minisztériumtól utasítást. A kastélyba települt német parancsnokság ragaszkodott a kastély elhagyásához s felsőbb utasításra az odatelepült kopjás zászlóalj, Fritz Pál őrnagy parancsnoksága alatt vette át a Hadimúzeum anyagának őrzését. Ebben az időben már teljesen felbomlott a rend. Visszavonuló katonai alakulatok, és menekülő polgári lakosság lepte el a nyugat felé vezető utakat. Ilyen viszonyok mellett. Nagy Aron tábornok vezetésével a Hadimúzeum beosztottai gyalogszerrel indultak útnak, azzal az utasítással, hogy Szombathelyen jelentkezzenek. Erre azonban nem került sor, mert szovjet katonai alakulatok elzárták az utat. A Hadimúzeumhoz beosztottak elfogatása alkalmával a nagy zűrzavarban szétszóródtunk. Engem, másodmagammal a Szombathely közelében lévő Sároslak nevű községben vettek őrizetbe és egy parasztházba zártak be. Csodával határos szerencsével szabadultam, ki és sok veszélyes nehézség és viszontagság mellett végre is sikerült Budapestre jutnom. Itt aztán kapcsolatba kerültem, a Hadimúzeum, és a Hadilevéltár néhány szabadlábon maradt tagjával, és így volt lehetséges, hogy az újjáalakult Hadimúzeum és levéltár hivatalos pecsétjével ellátott megbízó irattal útnak indulhattam a somlóvári kastélyba Hosszú hónapok munkájával, segédmunkaerők közreműködésével, sok nehézség árán is sikerült összegyűjteni és a Hadimúzeum épületébe szállítani hat vasúti teherkocsit és három teherautót kitevő hadimúzeumi gyűjteményi anyagot. ...A tragikus történethez még az is hozzátartozik, hogy a Hadimúzeum elfogott katonai és polgári beosztottait, Nagy Aron táboritokkal az élen a Szovjetunióba hurcolták, s közülük csak néhányan kerültek haza. Sorsuk még ma is ismeretlen. " ,fi 55 HL HTM Irattára 70/1945/Múz. 56 Magyar Elet (Melbourne) 1984. április 19. 16. p.; Szentneményi 1984-ben Ausztráliában nem ismerhette egykori munkatársai sorsának alakulását. A cikkében említett vitéz szotyori Nagy Áron vezérőrnagy' 1945 utáni életére vonatkozó adatokkal nem rendelkezünk, csupán annyi ismeretes, hogy 1962-ben Szolnokon hunyt el. (Szakály Sándor: A magyar katonai felsővezetés 1938-1945. 242. p.; Magyar múzeumi arcképcsarnok. 635. p.) Vitéz Turányi Géza alezredes, a Hadimúzeum parancsnok-helyettesének további élete 2004ig ismeretlen volt. Ma már tudjuk, hogy 1944 végén ő is szovjet hadifogságba esett és 1952-ben Urjupinszk-ben halt meg. (dr. Szoleczky Emese, a Hadtörténeti Múzeum főmuzeológusának,
