Kreutzer Andrea - Makai Ágnes szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 10. (Budapest, 2008)

MÚZEUMUNK ÉLETÉBŐL, TÖRTÉNETÉBŐL - SZOLECZKY EMESE: „utolsó ... állomásteste a m. kir. Hadimúzeum" Thurner (Turányi) Géza emlékére

„Przemysl emléke Felhívás. F. évi március hó 22-én lesz tizedik évfordulója, a tragikus eseménynek, amikor PRZEMYSL várának romjait veretlen védőrsége az összes védelmi eszközök megsemmisítése után kénytelen volt feladni. A keserű elhatározást nem az ellenség fegyvere, hanem az éhhalál közelgő réme kényszerítette ki az erélyes parancsnokokból. De az ellenségnek csak romokat juttatott kezébe, romokat anyagban, roncsokat emberben. A vár őrsége 6 hónapon át tartotta ?nagát, habár az erődök és a vár tüzérségi felszerelése nagyobb részében elavultak és régi rendszerűek voltak. Es mégis a túlerővel fellépő ellenség legerősebb {támadásait is kivédte. Dicsőség és nimbusz övezte Przemysl hős védőit nemcsak, az országban és szövetségeseinknél, de még ellenségeink is el ismerték e hű katonák emberfeletti teljesítményeit; világszerte bámulattal adóztak a védőrség törhetetlen elszántságának és páratlanul magas erkölcsi énekének. E dicsőséget, mely az osztrák-magyar hadsereg történetének fényes lapot juttatott, oroszlánrészben itt is a magyar csapatok szerezték. Magyar honvéd és népfólkelő csapatok hősi karjain tört még Radko Dimitriev ádáz tömegeinek hullámverése, magyar honvédek és népfólkelők teperték le a már-már elveszett L/l. számú erődbe tört oroszokat véres kézitusában. Magyar vitézek vívták ki az összes kirohatiások eredményeit és mesés erélyükkel, igaz magyar harci erényeikkel a szerepeket megcserélve az ostromlókat ostromlottakká tették heves csatákban. Magyarok véreztek mindenütt, ahol veszély fenyegetett, mert mindenkor hűségesek, megbízhatók voltak; és a magyar hősökben meg volt a lélek ahhoz, hogy súlyos nélkülözések, tengernyi szenvedés után a kétségbeesett március 19-i utolsó kirohanásnál, „megfogyva bár, de törve nem" - elszántan, halálmegvetéssel ás dicsőn küzdjenek, hogy utolsó lélekzetükkel is a történelemnek áldozzanak. Büszkén és nyugodt lelkiismerettel, állapíthatjuk meg a tényt, hogy magyar anya szülte, 'magyar hagyományok nevelte acélos test és lélek fonta e vár legszebb babérját s azt magyar leventék hősi vére öntözte. De jött a kegyetlen sors csapása és 1915. március 19-án és 22-én önhibáján kívül sok ezer hü magyar vitézt juttatott az ellenség kezébe. Szenvedéstől és nélkülözéstől lesorvadt, sebektől borított, vérevesztett testbe zárt magyar lelkek ezreit letörték a hadifogság gyötrelmei. Kultúrátlan viszonyok, újabb és hosszú szenvedések, borzalmas méretű ragályok és végül a vörös őrület -gyilkosai megritkították az immár védtelen sorokat. E magyar dicsőség, magyarok ezreinek kálváriája, elesett és kiszenvedett hős bajtársaink áldott és fényes emlékének rendezünk méltó ünnepet. 1925. március 21-én f

elkéljük mindazon tényleges, volt tanaiékos /szolgálaton kívüli viszonybeli/ és népfólkelő tiszteket, akik PRZEMYSL védelmében, - a világháború e kimagasló és a maga nemében egyetlen haditényében résztvettek ,hogy az emlékünnepen minél nagyobb számban megjelenjenek.