Kreutzer Andrea - Makai Ágnes szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 10. (Budapest, 2008)

GYŰJTEMÉNYI- ÉS MŰHELYMUNKA - SÜLI ATTILA: A Horthy-korszak tábori élelmező szolgálatának eszközei a Hadtörténeti Múzeum Haditechnika Gyűjteményében

és 1934 M. sütőkemencék stb.) A feladataik közé tartozott még az élelmezésügyi szakanyagok nyilvántartásainak vezetése is. Békeidőben a laktanyákban elhelyezett csapatok GH-i közétkezési bizottságokat alakítottak, melyek gondoskodtak a gyakorlatokon részt vevő állomány ellátásáról. Itt a tisztek részére a mozgókonyhák térítés ellenében külön főztek. A háború kihívásai (1934-1945) Az első világháborús tapasztalatok szükségessé tették a Monarchia korabeli szabályzatok átdolgozását, valamint új málházási utasítások kiadását is. A legnagyobb változás az első világháborús élelmezőeszközök gépvontatásúvá történő átalakítása, valamint új típusok hadrendbe állítása volt. Lényeges változásokat hozott a háborús ellátás megjelenése, amelyet először az 1938. év végi felvidéki bevonulásnál alkalmaztak. A végrehajtó vegyesdandárt egy fogatolt élelmezőoszlop és egy gépvontatású sütőoszlop követte. Az ellátóoszlopot a szállásmester telepítette a vasúti végállomáson. Azokat az élelemcikkeket, amelyeket a helyszínen nem lehetett beszerezni, a Honvédelmi Minisztérium utasítására a vasúti végállomásokhoz szállították. Az ilyen szerelvényeket nevezték élelmi típusvonatoknak, számozásuk XI-XVII. volt. A XI. típusvonat tartalmazta a 10 napi kenyér előállításához szükséges alapanyagot, a XII. egy hadosztály 10 napi szabvány élelemadagját, míg a XIII. egy hadosztály 10 napi tartalék élelem adagját. A gépvonatású sütőoszlopok (1934 M. gépvontatású sütőkemence) mindig az élelmezőoszlopok közelébe települtek. A világháború folyamán kis számban ugyan, de végig alkalmazták az első világháborúból örökölt fogatolt változatát (az 1901 M. fogatolt tábori sütőkemencét) is. Az észak-erdélyi bevonuláskor (1940 szeptembere) új hadrendet alkalmaztak. Felállították az élelembeszerző oszlopot, amely lényegében egy nagyobb létszámú élelmezőoszlop volt, valamint a vágóállatoszlopot és a vasúti étkezőállomásokat. A két éve felállított gyors seregtestek, amelyek összetétele heterogén volt (kerékpáros, lovas, gépkocsizó és páncélos alakulatok) új kihívások elé állították a magyar hadvezetést. A nagy menetteljesítmény az élelmező szolgálatokat is alkalmazkodásra ösztönözte. Nehezítette a helyzetet, hogy a gépkocsizó alakulatok élelmező szolgálattal egyáltalán nem rendelkeztek. így ezen alakulatoknál csak a gépkocsizó élelmezőosztagok tudták az igényeket kielégíteni. Javaslatként az is felmerült, hogy a gyors seregtestek szabvány adagját 5 szabvány- és 2 tartalékadagra növeljék, mivel a gyors mozgás miatt az utánszállítás akadozott. A hadseregben nagy számban rendszeresített gépkocsikra szerelt főzőüstök nem váltak be, mert ezek harci körülmények között sokszor lemaradtak. Az élelemosztás csak az esti szürkületben volt lehetséges, de a zaj sok esetben elárulta az oszlop helyzetét, kiszolgáltatva az ellenségnek. Ráadásul a konyhagépkocsi nem volt terepjáró, így nem mindig tudták követni az alakulatokat. Az üstök tűzveszélyessége pedig sokszor a gépjárművekben is komoly károkat okozott. Megoldást a vontatható taligakonyhák jelentették, amelyekkel menet közben is lehetett főzni. A taliga-