Kreutzer Andrea - Makai Ágnes szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 10. (Budapest, 2008)

SZEKERES IMRE: A Magyar Köztársaság Honvédelmi Miniszterének beszéde 2008. november 14-én, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum Márványtermében, az intézmény fennállásának 90. évfordulója alkalmából tartott ünnepségen és kiállítási megnyitón

Szekeres Imre A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HONVÉDELMI MINISZTERÉNEK BESZÉDE 2008. NOVEMBER 14-ÉN, A HADTÖRTÉNETI INTÉZET ÉS MÚZEUM MÁRVÁNYTERMÉBEN, AZ INTÉZMÉNY FENNÁLLÁSÁNAK 90. ÉVFORDULÓIA ALKALMÁBÓL TARTOTT ÜNNEPSÉGEN ÉS KIÁLLÍTÁSI MEGNYITÓN Tisztelt Ünneplők! Hölgyeim és Uraim! Kedves Megjelentek! Európa szinte minden államában november első napjaiban emlékeznek az első világháború befejezésére. Különböző időpontokban, hiszen a különböző frontokon nem egyszerre ért véget az emberiség addigi történelmének legnagyobb világégése. Az a háború, amely minden addiginál nagyobb és több szenvedést okozott nemcsak a katonáknak, hanem immáron a lakosságnak is. Az a háború, ahol a csaták veszteség-nyilvántartása akár százezrek nevét is tartalmazhatta. Az a háború, amelyet már a kortársak is elsőként jellemeztek totális háborúként. A háborút - kitörése pillanatában - szinte mindenki üdvözölte. Négy évvel később, a befejezését sokkal hangosabban, nagyobb örömmel és sokkal többen, mint ahányan 1914 őszén lelkesedtek érte. így éreztek civilek és katonák egyaránt. Igen, ez volt a világtörténelem első olyan összecsapása, amelynek lezárása, a mielőbbi béke érdekében a katonák fellázadtak. Fellázadtak a háború ellen. Mind az antant, mind a központi hatalmak hadseregeiben elterjedt a fraternizálás, katonalázadások törtek ki, kegyetlen büntetéseket vezettek be a parancsmegtagadókkal, katonaszökevényekkel szemben. Mi több, ide sorolták a baloldalivá, pacifistává lett katonákat is. Sőt, egy új betegség, az ekkor kialakult úgynevezett lövészárok-betegség sérültjeit is szimulánsoknak tekintették. A totális háború meggyűlöltette magát győztessel és vesztessel egyaránt. 1918 novemberének háborúellenes napjaiban, a vesztesek közé került Magyarország hadügyminisztériumában szokatlan okiratot írtak alá. Szokatlant azért, mert előzmény nélküli volt, és mert egy új fejezetet nyitott a magyar hadtörténelem krónikájában. Az okirat elrendelte a Hadtörténelmi Levéltár és Múzeum létrehozását. Két elkötelezett ember, két előrelátóan cselekvő katona - Gabányi János ezredes és Aggházy Kamii százados - kezdeményezésére és kitartásának eredményeként, hazánk új intézménnyel, új közgyűjteménnyel gazdagodott. A két alapító - akiknek mellszobrát az elmúlt percekben megkoszorúztuk olyan időszakban érte el célját, amikor a feltételek még csak papíron léteztek.