Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 9. (Budapest, 2007)

ÉRTEKEZÉSEK, TANULMÁNYOK - SZOLECZKY EMESE - CS. LENGYEL BEATRIX: „Az emberevő Canibálok is megjelentek" Az 1896-os Albatros-szerencsétlenség egy túlélő szemével

Az ALBATROS 1896. július 25-én vetett horgonyt a Guadalcanal-sziget keleti végén fekvő apró, európaiak és bennszülöttek által lakott település, Marau Sound

32 közelében, az ún. Woodhouse Passage-ban. Foullon báró a fennsík elérése után az 1800 méter magas Lionshead (Lion Head)

33 és a Lammas-hegyeket akarta megmászni, ehhez viszont helyi vezetőkre volt szüksége. Több eredménytelen toborzási kísérlet után a partvidéken fekvő Tetere

34 és Gora falvak lakói vállalkoztak a kísérésükre,

35 így az ALBATROS itt horgonyzott le augusztus 5-én. Tetere főnöke, Saki (Saaki) - aki igazolással rendelkezett az angol ROYALIST korvett kapitányától arról, hogy az európaiak iránt barátságos érzelmekkel viseltetik és a szigeti „Saltwatermen"-ek, azaz a sósvíziek közt a leghatalmasabb uralkodó, és befolyása a szárazföld belsejére is kiterjed, tehát valamennyire megbízhatónak tűnt - lelkesen ajánlgatta emberei szolgálatát a bushmanok

36 elleni harcra („boys for fighting bushmen"). Alattvalója, Gora királya, Billy is csatlakozott hozzá, nemkülönben a három kunyhóból álló Belosuma királya, Jönni Parramatta, aki Sidneyben egy kotróhajón szolgálva nyerte nevét az egyik ottani tengeröbölről, majd egy francia gőzösön fűtővé előlépve tért haza uralkodni. A helyi partmenti bennszülöttek fennhatóságuk alá tartozónak vélték a meglátogatandó s a bushmanok által sűrűn lakott, Lionshead (az ő nyelvükön: Popomanisao) környékét is, s lelkesedésüket nem utolsó sorban az táplálhatta, hogy a bushmanokkal éles határvillongásaik

37 voltak e területen. - Az összességében 27 fős szárazföldi különítmény nyolc napra való élelemmel augusztus 6án reggel indult útnak,

38 Foullon báró vezetésével, Billy, Jönni és két bennszü31 A történet legújabb magyar feldolgozása Nagy Miklós Mihály: Boldog békeidők haditengerészei. Budapest, 2003. 310-317. p. „Halál Guadalcanal szigetén" c. fejezet. - Az alábbi kronologikus összeállítást Mauler-Kesslitz és Winter műveinek vonatkozó fejezetei, valamint a bécsi levéltári források alapján készítettük. 32 A Sound szó angolul tengerszorost jelöl; németül ugyanez Sund, ezért Winter művében Marau Sund néven említi a kikötőhelyet. 33 A cél meghatározására és a néwariációra nézve lásd Trulei. 34 Tetere Guadalcanal fővárosától, Honiarától 35 km-re keletre fekszik. A teterei partszakasz és öböl volt 1942 augusztusában az 1. amerikai tengerészgyalogos hadosztály sikeres partraszállásának helyszíne. 35 Mauler 1896. augusztus 26-án írt Marau Sound-ban írt jelentése szerint (KA PK/MS 1896. Nr. 2895/PK fol. 136-146.) Foullon azért döntött Tetere és Gora mellett, mert a SAIDA-val itt egy baráti törzsfőnököt ismert meg, és kedvezőbbnek ítélte a terepet is a Lion's Head megközelítésére. A főnököt meg is találták, ő volt Saki. Hiv. r.: fol. 137. 36 Bár a „bushman" szó eredetileg afrikaans-angol nyelven egy Dél-Afrikában honos bantu néptörzset (a koiszan népcsoporton belül a szánokat) jelölt - Élesztős László (főszerk.): Magyar Nagylexikon. Budapest, 1995. 4. k. 805. p. -, a XIX. század második felében a szó „bozótlakó" értelemben minden szárazföld belsejében élő bennszülöttre, vad törzsre használatos volt. Hasonló jelentéskiterjesztéssel találkozhatunk sok, számunkra az indiánregényekből vagy az afrikai útleírásokból ismert kifejezés tekintetében is (pl. tomahawk). 37 Mauler-Kesslitz 408. p. szerint bizonyos időközönként Saki rablóhadjáratokat szervezett oda, hogy megtorolja a bushmanok határmenti ültetvényrongálásait. A belső területen élők pedig úgy vélték, hogy földjükre aranyért és hódítani mentek a partmentieket támogató fehérek. Minden bizonnyal ez okozta a végzetes támadást is. 38 Mayer, Horst Friedrich - Winkler, Dietrich: Als Osterreich die Welt entdeckte. Bécs, 1991. 106. p. fényképet közöl egy partraszállás pillanatáról.