Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 9. (Budapest, 2007)

KÖZLEMÉNYEK - MACZÁK IBOLYA: A schweidnitzi Gedeon. Retorikai eszközök Csődy Pál 1761-ben írt prédikációjában

Nem külömben Fölséges Aszszonyunk mindenfelé az Oltárokon a' Melchisedech kenyerén, és borán árnyékoztatott kenyér, és bor szine alatt lévő igaz Áldozatot Kristusnak Szent Testét, és Vérét Schveidnitzi gyözedelemért a' Hadak erös, és hatalmas Urának a' Papok keze által bé-mutattya. Még Vitézitis látczatik inteni, hogy vérben föstett fegyvereiket, zászlóikat, Schveidnitz falait hágó lajtorjáikat, kapukat döngető vas eszközeiket aggassák a' Szentek Szenté Helyére, addig mig az Isteni hála-adásnak ajtatossága tart, könyörögvén, hogy szenteltessenek-meg, és további, 's bővebb Diadalmakra Isteniül győzhetetlen eröt vegyenek, ezen könyörgések alatt pedig szüntelen kiáltsák: Non nobis Domine, non nobis, sed nomini tuo da glóriám. Nem nékünk, Uram, nem nékünk, hanem a' te nevednek add a' dicsőséget. II-dik Rudolphus Császár (kirül már beszédemnek elein szóllottam) a' Török ellen harczolván minden Zászlókra, és Vitézinek Fegyvereire azt irata nagy arany bőrükkel: ADSIT. Az az maga magyarázattya szerént: A. annyit tesz: Auxilio D Dei S Superabo I Imperatorem T Turcarum. Isten segétségével meggyőzöm a' Török Császárt. Oh Keresztény Vitézek! Írjátok ti-is fegyvereitekre, zászlóitokra, és minden hadi eszközeitekre ezen szent szót: ADSIT, úgymint (minden bötübül szót csinálván) Auxilio Dei Superabimus Imperii Turbatorem, Isten segétö erejével hatalmával meg-gyözzük ö Fölsége Birodalmának fel-háborétó, zűrzavart szerző 's okozó nyughatatlan ellenségét. T. N. Vármegye itt már Áment akarék [18] mondani, de valami jut még eszembe, engedgyétek hadd mondgyam ki: Ugy-é a' jótévö világi Fejedelmeknek, vitéz győzedelmes Vezéreknek nem csak a' Pogányok, hanem a' mostani keresztény népek-is örömökben sok ezer lámpásokkal tündöklő Illuminatiót szoktak csinálni? söt a' régiek még a' kútat-is, mellynek ki-folyó csatornájábúl jó izü vizet nyertek, külömb-külömbféle kellemetessen illatozó szép virágokkal körül-rakták, és koronázták. Ki lehet nékünk nagyobb jótevőnk mint sem a' mi erös hatalmas Istenünk? ebbül ebbül az eleven kútforrásbúl áradnak mi-reánk minden testi, lelki áldások, azért kérlek benneteket, ennek a' mi Jótevőnknek, Hadi Seregeink vezető, segétö Urának Istenének tiszteletére szedgyük-ki sziveinket oldalainkon mellyünkbül, rakjuk erre az öreg Oltárra, hogy ott majd a' gyözedelemért hála-adásul mondandó Szent Mise Áldozat alatt virágok gyanánt illatozzanak, és lámpások gyanánt az Isteni szeretetnek olaj jávai telvén, 's tüzétül gyulladván égjenek, lángadozzanak a' Seregek Ura Istene dicséretére. Minden sziv mellé két írást tegyünk; egyik felöl: Te Deum Laudamus, Téged Isten mi dicsérünk; másik felöl pedig: Dominus fortis, et potens, Dominus potens in praelio. Erös, és hatalmas az Ur, hatalmas az Ur a' Harczban, ÁMEN. Psal. 113. Hyer. Drexelius a Pauleti citat. Fol. 316.