Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 9. (Budapest, 2007)

ÉRTEKEZÉSEK, TANULMÁNYOK - SZOLECZKY EMESE - CS. LENGYEL BEATRIX: „Az emberevő Canibálok is megjelentek" Az 1896-os Albatros-szerencsétlenség egy túlélő szemével

lag és írásban is jelentették, csak nem részletezték. 2. A táviratban még nem, azonban Budik már világosan jelentette, hogy a sziklás talaj és eszközök híján nem temethették el az áldozatokat. Az „eltemetés" nem jelent „elföl­delést", hiszen a temetésnek több fajtája létezik. A levonulás a harc helyéről mindenképpen szükséges volt a partra szállítandó sebesültek és a környező ellenség miatt. 3. Fegyvert a tiszt csak végszükség esetén használhatott. Mit szólt volna a szabadelvű Neue Freie Presse ahhoz, ha a fogalmaink szerint fegyvertelen, tétlen vadakra ők rálőttek volna, vagy hagyták volna a part­menti bennszülötteket lőni? Nem mutattak támadó szándékot. 4. Felebaráti szokás 138 a Salamon-szigeteken, hogy a vezetőket rokonaik és barátaik kísé­rik. Ezt Budik jelentése alapján a Neue Freie Presse november 10-én nyilvá­nosságra is hozta. 5. Kétli, hogy a támadásra gyülekező vadakat állítólag ész­revevő Nickel nem jelentette volna azt, és bőbeszédűségével később az AL­BATROS-on sem hozta volna szóba. 6. A kalap története éppilyen. 7. A lőtt sebet a sziklán gellert kapott vagy az egyik támadón áthatoló lövedék okoz­hatta. Foullon ebbe a sebbe mindenképp belehalt volna. Miután a tiszt jelen­tése szerint a báró atlaszcsigolyája megsérült, a baltacsapás a nyakán is halálos volt, csak épp többhetes szenvedés után; s a magasan képzett tengerésztiszt véleménye többet nyom a szolgáénál a latban. A családok iránti kegyeletből nem nevezték meg a sérülés okát, amelyet a hajó parancsnoka személyesen akart kíméletesen megosztani az özveggyel, de ebben a szolga „indiszkréció­ja" megelőzte. 8. Volt elég kötszer a táborban, noha ügyetlenül és gazdaság­talanul használták fel, de ez a betegszállító halálának tudható be. 9. Budik jelentette Foullon halálának körülményeit. 10. Az elbeszélő nem volt szem­tanúja az eseménynek. Valószínűleg az ALBATROS matrózai közt hallotta, hiteltelen. (12.) Nickel sebesülése olyan minimális volt, hogy orvosi ellátást sem igényelt. így akar a publikum kegyeibe férkőzni, mivel, mint szállás­mestert alsóbb fizetési osztályba sorolták a haditengerészetnél, hiszen rossz matróz volt, és ezért alkalmazták a SAIDA-n Foullon szolgájaként. Foullon saját kérésére hozta magával az ALBATROS-ra. 139 Mauler beszámolóját a sajtó december 2-án tette közzé, egyben a Haditengerészet végleges hivata­los álláspontját is bejelentve: elismerték a Mannlicher-találatot, de a halálos nyaksebet is megemlítették. Kitartottak álláspontjuk mellett, hogy a partmen­tiekkel ellentétben a támadók nem voltak emberevők, csak elégették a holta­kat. 140 Az eset szenzáció-jellege lassan enyészett el, s bár megmaradt a kor­társak emlékezetében, nagy vitákat már nem kavart. 7. 1896. december l-jén Mauler személyesen találkozott Foullon fiával, s átadta a magával hozott személyes tárgyait: két privát naplóját, jegy- és pe­138 „Brudersitte". 139 Érdekes, hogy Foullon maga sem volt elégedett Nickel működésével: IVinter 136. p. idézi Foullon július 20-i levelét, amelyben a geológus leírja: St. George szigeténél Nickel a táborban felejtette a cipőjét, cigarettatárcáját a tengerbe ejtette, egyszóval napról napra tunyábbá, feledé­kenyebbé és lustábbá vált. Úgy vélte, a guadalcanali Marau Sound-ban partra teszi, aztán nézze csak meg, hogy jut haza. Kérdés, hogy e véleményének mennyire adott hangot az érintett előtt. 140 Neues Wiener Tagblatt, 1896. dec. 2. 6. p.

Next

/
Thumbnails
Contents