Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 9. (Budapest, 2007)
ÉRTEKEZÉSEK, TANULMÁNYOK - SZOLECZKY EMESE - CS. LENGYEL BEATRIX: „Az emberevő Canibálok is megjelentek" Az 1896-os Albatros-szerencsétlenség egy túlélő szemével
lag és írásban is jelentették, csak nem részletezték. 2. A táviratban még nem, azonban Budik már világosan jelentette, hogy a sziklás talaj és eszközök híján nem temethették el az áldozatokat. Az „eltemetés" nem jelent „elföldelést", hiszen a temetésnek több fajtája létezik. A levonulás a harc helyéről mindenképpen szükséges volt a partra szállítandó sebesültek és a környező ellenség miatt. 3. Fegyvert a tiszt csak végszükség esetén használhatott. Mit szólt volna a szabadelvű Neue Freie Presse ahhoz, ha a fogalmaink szerint fegyvertelen, tétlen vadakra ők rálőttek volna, vagy hagyták volna a partmenti bennszülötteket lőni? Nem mutattak támadó szándékot. 4. Felebaráti szokás 138 a Salamon-szigeteken, hogy a vezetőket rokonaik és barátaik kísérik. Ezt Budik jelentése alapján a Neue Freie Presse november 10-én nyilvánosságra is hozta. 5. Kétli, hogy a támadásra gyülekező vadakat állítólag észrevevő Nickel nem jelentette volna azt, és bőbeszédűségével később az ALBATROS-on sem hozta volna szóba. 6. A kalap története éppilyen. 7. A lőtt sebet a sziklán gellert kapott vagy az egyik támadón áthatoló lövedék okozhatta. Foullon ebbe a sebbe mindenképp belehalt volna. Miután a tiszt jelentése szerint a báró atlaszcsigolyája megsérült, a baltacsapás a nyakán is halálos volt, csak épp többhetes szenvedés után; s a magasan képzett tengerésztiszt véleménye többet nyom a szolgáénál a latban. A családok iránti kegyeletből nem nevezték meg a sérülés okát, amelyet a hajó parancsnoka személyesen akart kíméletesen megosztani az özveggyel, de ebben a szolga „indiszkréciója" megelőzte. 8. Volt elég kötszer a táborban, noha ügyetlenül és gazdaságtalanul használták fel, de ez a betegszállító halálának tudható be. 9. Budik jelentette Foullon halálának körülményeit. 10. Az elbeszélő nem volt szemtanúja az eseménynek. Valószínűleg az ALBATROS matrózai közt hallotta, hiteltelen. (12.) Nickel sebesülése olyan minimális volt, hogy orvosi ellátást sem igényelt. így akar a publikum kegyeibe férkőzni, mivel, mint szállásmestert alsóbb fizetési osztályba sorolták a haditengerészetnél, hiszen rossz matróz volt, és ezért alkalmazták a SAIDA-n Foullon szolgájaként. Foullon saját kérésére hozta magával az ALBATROS-ra. 139 Mauler beszámolóját a sajtó december 2-án tette közzé, egyben a Haditengerészet végleges hivatalos álláspontját is bejelentve: elismerték a Mannlicher-találatot, de a halálos nyaksebet is megemlítették. Kitartottak álláspontjuk mellett, hogy a partmentiekkel ellentétben a támadók nem voltak emberevők, csak elégették a holtakat. 140 Az eset szenzáció-jellege lassan enyészett el, s bár megmaradt a kortársak emlékezetében, nagy vitákat már nem kavart. 7. 1896. december l-jén Mauler személyesen találkozott Foullon fiával, s átadta a magával hozott személyes tárgyait: két privát naplóját, jegy- és pe138 „Brudersitte". 139 Érdekes, hogy Foullon maga sem volt elégedett Nickel működésével: IVinter 136. p. idézi Foullon július 20-i levelét, amelyben a geológus leírja: St. George szigeténél Nickel a táborban felejtette a cipőjét, cigarettatárcáját a tengerbe ejtette, egyszóval napról napra tunyábbá, feledékenyebbé és lustábbá vált. Úgy vélte, a guadalcanali Marau Sound-ban partra teszi, aztán nézze csak meg, hogy jut haza. Kérdés, hogy e véleményének mennyire adott hangot az érintett előtt. 140 Neues Wiener Tagblatt, 1896. dec. 2. 6. p.