Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 9. (Budapest, 2007)

ÉRTEKEZÉSEK, TANULMÁNYOK - SZOLECZKY EMESE - CS. LENGYEL BEATRIX: „Az emberevő Canibálok is megjelentek" Az 1896-os Albatros-szerencsétlenség egy túlélő szemével

re próbált, míg Kraus Budik és egy másik bennszülött pisztoly körüli alkudozását figyelte meg. 6. Ekkor bekövetkezett a rajtaütés, amelyben a két szolga saját helytállását ecsetelte. 7. Kraus a küzdelem után Foullonra tekintve látta hogy hátán erősen vérzik és zubbonya teljesen véres. Felkiáltott: „Herr Baron, Sie sind verwundet!" ,Ja - válaszolt Foullon - ich fühle einen Schuss." Mindketten segítségére siettek, és észlelték, hogy a jobb karját megsebesítő golyó fúródott a testébe, s a tüdőn át a jobb lapocka alatt van a kimenete. Mivel a támadóknál lőfegyver nem volt, a harc hevében valamelyik matróz lövése sebesíthette meg. Mindketten úgy vélték, hogy a baltacsapás a báró nyakán nem volt halálos, mert Foullon a melegben sisakját a homlokáról egészen hátratolva viselte, ami a nyakrészt védte. Nickel a sisakot Bécsbe hozta, azon a többségében felfogott ütés nyoma látható, a balta csak a húsba vághatott. Orvosi vélemény szerint a nyakcsigolya sérülése esetén Foullon nem lett volna képes lefelé megtenni gyalog az utat. Dacára annak, hogy szolgái több zubbonyból és a kötszerből ideiglenesen ellátták sebeit, megpróbálták csillapítani a vérzést és még karját is felkötötték, Foullon kezdettől halálosnak érezte sebesülését, kérte, hagyják hátra. Nickel vigasztalta őt, vízzel itatta, majd támogatta lemenetben az egyre gyengébb bárót. Kraus eközben a súlyos sebesült Marau [!] matrózt kísérte. 8. Leérve a bárót elvezették a két matróz véres holtteste mellett, sátrába kísérték, lefektették, de mást nem nagyon tehettek érte. Hiányzott a kötszer, de egy korábban sebesült matróz az egészet „hatalmába kerítette" saját sebei ellátására. (9.)

136 Foullon vért köhögött fel - kis ideig nyugodtan feküdt, később Kraust hívta, s azt sóhajtotta: „Rövidesen vége lesz!" Majd oldalára fordult és hamarosan bevégezte. Temetésre nem gondolhattak. Nem halaszthatták az indulást, és a sziklás talaj felásásához sem voltak eszközeik. A holttesteket gyékényeikbe {in Matten) csavarták és visszahagyták a táborhelyen. (10.) A két szolga végezetül Beaufort hadapród halálának szörnyű körülményeiről is beszámolt a táborbeli matrózoktól megtudottak alapján: az egyik emberét védve letaszították egy lejtőn, ott egy bushman főnök lefogta, mialatt két másik baltájával szétzúzta a koponyáját. Aztán a főnök egy késsel felhasította a mellkasát, rávetette magát, és szürcsölni kezdte a sebből ömlő vért. „íme a bizonyíték" - írta borzongva az újságíró - „hogy a kannibalizmus a Salamon-szigeteken nem kíméli a fehéreket sem." Végezetül a két szolga kilétéről is közöltek adatokat, Nickelről, hogy sebesülése még mindig súlyos (11.) A két civil nyilatkozatára Mauler kapitánynak kellett válaszolnia.

137 Magyarázatait a fenti tagolásban pontokba szedve adta meg, higgadt sorain azért érezhető a neheztelése a két civilre. 1. A bárót ért sérülés minőségét távirati136 A zárójelbe tett pontokat az újságlapon Mauler nem jelölte be, csupán a válaszból derül ki, hogy ezekre reflektált külön pontban. 137 „Erläuterungen zu dem angeschlossenen Article der Neuen Fr. Presse, 30. Nov. 96." KA PK/MS 1896. Nr. 3342/PK, fol 255-259., a hivatkozott az újságcikkhez tűzve.