Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 9. (Budapest, 2007)
ÉRTEKEZÉSEK, TANULMÁNYOK - SZOLECZKY EMESE - CS. LENGYEL BEATRIX: „Az emberevő Canibálok is megjelentek" Az 1896-os Albatros-szerencsétlenség egy túlélő szemével
4. 1896. augusztus 29-én Josef Mauler kapitány tett jelentést 126 írásban Max Daublebsky von Sterneck admirálisnak, Bécsbe. Miután indokolta a partraszállás helyszínét, kitért a különítmény létszámára, az előzetes megegyezésre, hogy a tervezett expedíció 8 napon túli elhúzódása esetén a csapat harmada visszafordítható volt. Részletezte Woodford megjelenésének körülményeit, amelynek során jobbnak látta önként bevonni a brit rezidenst hivatalos brit képviselőként az eseményekbe. Kifejtette: dacára a kiélezett helyzetnek, meg kellett kísérelnie az áldozatok eltemetését, mert ezzel tartozott a „legmagasabb szolgálatban" elesetteknek a kannibálok miatt. 127 Erőteljesen képviselte azt a nézetet, hogy az incidensért alapvetően a két elhunyt: Beaufort nagyvonalúsága 128 és Foullon fölényes tudáson alapuló meggyőző ereje, lelkesedéstől áthatott meggondolatlansága 129 együttesen vezetett az éberség hanyatlásához, s ez tehető felelőssé. 130 Mint olvashattuk, a geológust illetően ezen a véleményen volt a körülményeket jól ismerő Horthy is. Hangsúlyozta: Budikot nem vád, hanem dicséret illeti lélekjelenlétéért. Miután jelezte első intézkedéseit a báró személyes és tudományos hagyatékával kapcsolatban, végezetül felhívta a figyelmet nehéz helyzetben is helytálló tisztikara érdemeire. A helyszínen levők körében lefolytatott első vizsgálat tehát a halott hadapród felelősségét állapította meg. Az utasítás dacára nem állított őrséget, a bennszülöttek szabadon járkáltak a táborban, tőlük élelmet fogadtak el. Am a támadás összehangoltan indult a két helyszínen, a hegyre kaptátoknál is bekövetkezett, ezért pedig Beaufort már nem volt hibáztatható. Neupor vallomásában nem tért ki a fegyvertisztításra, mint esetleges enyhítő körülményre. Nem esett szó arról sem, hogy a fegyverek egy része csütörtököt mondott. Mint ahogy a csapat megosztását jóváhagyó, azért teljes mértékben felelős Budikot sem hibáztatták. Nem lehet azt sem tudni, miért őt, a navigációs tisztet jelölték ki Mauler 1896. március 21-én kiadott parancsa ellenére különítményvezetőnek, Rosen hadapródot pedig beosztottjának? Egyikőjük 127 „Doch handelte ich so dennoch, da ich es sonst nicht vereinbaren hätte können mit unseren ehrenvollen Pflicht, Siener Majestät ruhmreiche Kriegs-Flagge hochzuhalten, für die Bergung der irdischen Überreste der im Allerhöchste Dienste gefallenen Opfer eines meuchlerischen Ueberfalles seitens von Cannibalen das Möglichste nicht gethan zu haben." Winter 220. p. 128 Mauler szerint Budik a tábor elhagyása előtt már kénytelen volt megróni a hadapródot az őrszolgálat elhanyagolása miatt, és elrendelte ennek fenntartását, ami nem történt meg. Ezen kívül a hadapród egyedül, fegyvertelenül és gondatlanul, a tábor területét elhagyva beszélgetett a „vadakkal", a többiek pedig a bennszülötteket hátuk mögé engedve reggeliztek. Mauler szerint az alaptábor megtámadása nyomán következett be a hegymászókat ért rajtaütés. Mauler 1896. augusztus 26-i jelentése, Winter 221. p. 129 Mauler 1896. augusztus 26-i jelentése, Winter 222. p. 130 „Die Macht seiner durch überlegenen Geist u. Kenntnis überzeugenden Rede, seine unerschütterliche Gelassenheit und Furchtlosigkeit gaben auch in diesem Falle den Ausschlag, und die Bedenken welche Linienschiffsfähnrich Budik ebenfalls haben konnte die Expedition fortzusetzen schwanden von der Vertrauen erweckenden Argumenten solch gediegenden Mannes. Ich bitte Euer Exellenz mir zu gestatten hier meine feste Ueberzeugung auszusprechen, dass wenn Baron Foullon die Lage als unbedenklich aussah, dieselbe thatsächlich soviel Menschen urtheilen können, unbedenklich war, vorausgesetzt dass allseitig die erforderliche Wachsamkeit ausgeübt worden wäre." KA PK/MS 1-1/2 1896. Nr. 2895. fol. 142-143.
