Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 9. (Budapest, 2007)
ÉRTEKEZÉSEK, TANULMÁNYOK - SZOLECZKY EMESE - CS. LENGYEL BEATRIX: „Az emberevő Canibálok is megjelentek" Az 1896-os Albatros-szerencsétlenség egy túlélő szemével
kaptam a bal váll lapiczkára egyet és a másikat a lapiczka alá. A hát gerinczetől egy fél centim[é]t[e]r távolságba, hát ha egy 1/2 c[enti]m[é]t[er]rel tovább kapom az ütést, úgy körösztül vágja a hát gerinczemet és akkor én is menthetetlenül meg halok. Mikor aztán a vadakat a küzdtérröl levertük a sebeket ugy provisorisan 107 bekötöztük, aztán mind egyikünk őrt állott felvont fegyverrel, 108 mert tartottunk egy esetleg másodszori meg támadástól. így vérbe fagyva vártunk egy kis darabig; midőn aztán keveset magunkhoz tértünk, kezdtünk kiáltozni azoknak a kik fel mentek a hegy csúcsára. Eleinte nem hallottunk semmi jelt sem; később aztán mikor Scaricic fel kiáltott, hogy jöjjenek le, mert három halottunk van, kaptunk választ a Schiffsfáhnrichtöl, hogy mindjárt le fognak jönni, így hát őrt állva a szomorú vérhelyen és vártuk a többieket míg lejöttek. Mily szív szaggató és borzasztó látvány volt, midőn az első embert akit legelőbb meg pillantottunk a fején egy fejsze vágástól tátongó mély sebből ki ömlő vértől elborított arczczal hozzánk jött. Ennek neve Lovric . Ezután jött tántorogva egy Marsgast Marás nevü. Midőn őtet meg láttuk, utálat fogott el mindnyájunkat, a kik lent voltunk, nem gondolva saját sebeinkre és halottjainkra, csak vér bosszú tüze csillámlott mind egyikünknek szemében e pillanatban ha egy még elevenen maradt volna a küzdtéren a feketék közül, bizony elevenen meg is nyúztuk volna, vagy valami borzasztó kínok között végeztük volna ki. Ez után jött a báró a két szolgájára támaszkodva és vezetve, tántorgó léptekkel. - Ekkor már egyikünk sem szólt egy szót sem, csak megfagyott vérrel néztünk tovább a még ott nem levőkre, de szerencsénkre a többiek, úgy mint a Schiffsfáhnrich, egy Marsgast Sevda 109 nevü egy Artilleristen teng[erész]. tüzér 110 és egy M[a]tr[o]s[e] 1 cl[asse] m Babic mind épen jöttek a felső küzdtérröl. Ekkor aztán a Bárót bevittük a sátorba. A Schiffsfáhnrich le vetette neki felső ruháját és akkor láttuk sebeit. Egy sebet kapott a fejére hátul és egy lövést a jobb vállán körösztül a tüdőn. Az azután vért kezdett köhögni s reá néhány perez múlva szép csendesen meghalt. Sziv szaggató látvány volt, midőn mi a Schiffsfáhnrich kérésére a gunnyhó előtt véresen 112 le térdelettünk [!] és mindegyikünk imádkozott. A vadak pedig üvöltöttek a völgyben és toborozták és hívták a többieket egy uly [!] meg támadásra, de mi át hatott szívvel imádkoztunk nem törődve a Canibálok üvöltéseivel. Végre midőn csendesen el végeztük imánkat, az elesettektől el vettük fegyvereiket és töltéseiket és a kik meg nem sebesültek pedig némi élelmi szert vettek magukhoz, s az után Marásnak egy hord ágyat csináltunk és minden más egyéb dolgokat kivéve egy csekély élelmiszert és fegyvereket a halottakkal együtt ott hagytuk. És így vérben meg kezdtük a 4 napi távolságban levő veszedelmes utat. így a harmadik nap, midőn a vadak birodalmától jó távolban voltunk, egy a megmaradt vezetőnket (feketét) a Schiffsfáhnrich a halyora [!] küld107 Ideiglenesen. 108 Lövésre készen. 109 Helyesen: Skoda. 110 Johann Car. 1111. osztályú matróz. 112 Utólagos beszúrás tintával: térdbedületünk [???]
