Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 9. (Budapest, 2007)
ÉRTEKEZÉSEK, TANULMÁNYOK - SZOLECZKY EMESE - CS. LENGYEL BEATRIX: „Az emberevő Canibálok is megjelentek" Az 1896-os Albatros-szerencsétlenség egy túlélő szemével
mint ezek nevezik Buschmann feljött hozzánk, ezek rögtön készen tartották fegyvereiket hogy le lövik és daczára hogy mondták, hogy ezek sem tennének másképp és ha szerit tehetik ők is meg gyilkolják ezeket, mégis a Schiffsfáhnrich megtiltotta nekik hogy bántsák a Canibálokat. Ok ha nem is jó szívvel de mégis engedtek és nehéz lélekkel ugyan de mégis beszédbe eredtek a vad és emberevőkkel. Úgyannyira, hogy utoljára meg kínálták őket egy gyümölccsel, melyet kísérőink velők hoztak, 86 ez nagyon hasonlít egy jól kifejlett zöld dióhoz melynek hélyát[!] le fejtik és a benne levő magot egy másféle növény leveleivel valamint egy bizonyos fából kijövő fehér nedvvel melyet meg szárítva porrá törnek és hasonlít az égetetlen mészhez, az íze különben édeses; ezen háromféle anyagot együttesen eszik, minden kivétel nélkül asszony férfi és gyermek. Ez őnáluk egyúttal a barátság jele is; ha valakit ebből meg kínálnak annyi mintha vele barátságot kötöttek volna. - Ok pedig viszont adtak a bárónak barátság és a béke jeléül egy szalma nemű piros növényből font karpereczet. - Erre azután a báró még jobban meg barátkozott velők és minden féle ajándékokat adott nekik. Mi altisztek és matrózok a sapka Überzugot 87 adtuk nekiek. - így meg ajándékozva roppantul meg örültek. - Ekkor a báró fel szólította az egyiket, hogy kísérjen fel bennünket a hegy csúcsára, amit ők Tetubénak neveztek, természetes, hogy ezek mindjárt készek is lettek volna. így aztán a fegyverüket nézegetve az idő gyorsan lejárt. Olyannyira, hogy már sötétedni kezdett, ekkor a Schiffsfáhnrich még egyszer meg magyarázta nékiek, hogy holnap reggel el jöjjenek, és végre tudtukra adta, hogy mi most aludni megyünk és hogy ők menjenek haza, amit ők minden további ellenállás nélkül meg is fogadtak és örömmel le mentek a völgybe. Az egyik még mielőtt el ment volna meg tapogatta a kadett lába szárát, hogy elég kövére. Természetes, hogy mi csak utólagosan tudtuk meg, hogy miért volt. Ezután megfőztünk és megvacsoráztunk. Mikor ez megtörtént, a Schiffsfáhnrich be osztotta a Wachet 88 és pedig úgy, hogy fele az embereknek 12 óráig éjjel őrt állott a See Cadett parancsa alatt, és fele 12 órától reggelig a Schiffsfáhnrich parancsa alatt. - En az első éjjeli őr álláson a See Cadetthez lettem be osztva; mikor aztán az őrök fel lettek állítva (én magam is őrt állottam az utolsó mannschaft gunyhó 89 mellett) a See Cadett az első őrtűzhöz ült és ottan el kezdett jammot 90 sütni, melyet a vezetőtől kapott. Engemet is megkínált, de én, miután lábaimmal igen beteg voltam és roppantul fájtak, úgyannyira, hogy előző nap össze estem és nem birtam tovább menni, mert olyan erős görcsöket kap86 A DPL-cikk col. 731-ben így szerepel: „keikei-nek neveznek s mit apraja-nagyja élvezettel fogyaszt". 87 A matrózoknál használatos fehér nyári sapkahuzatot. 88 Őrséget. 89 Legénységi sátor. 90 Jam vagy jamgyökér (Dioscorea): a jamszgyökérfélék (Dioscoreaceae) családjába tartozik. Keményítős zöldségnövény, legtöbbször főzve, pürésítve vagy a burgonyához hasonlóan sütve fogyasztják. Több száz faja ismert, megjelenésük és ízük nagyon változatos. Az egyik legízletesebb jamszgyökér az Indiában, Dél-Vietnamban és a csendes-óceáni szigetvilág déli részén termesztett D. esculenta.
