Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 9. (Budapest, 2007)
ÉRTEKEZÉSEK, TANULMÁNYOK - SZOLECZKY EMESE - CS. LENGYEL BEATRIX: „Az emberevő Canibálok is megjelentek" Az 1896-os Albatros-szerencsétlenség egy túlélő szemével
később őt is legyőzte a fájdalom. Hosszabb pihenőkkel, a sebesülteket támogatva két óra alatt sikerült visszajutniuk a táborba (kb. 10 45 ). Az itt tapasztalt veszteségek még aggasztóbbá tették a helyzetet. Beaufort hadapród, Dokovic szanitéc, Chalupka matróz és a teterei bennszülött vezetők egyike holtan feküdt a földön, Neupor, Curcic, Kovacevic és Sepcic súlyos, Jönni főnök könnyebb sérüléseket szenvedtek. A tábor lerohanása a hegymászók esetéhez hasonlóan zajlott, s nagyjából ugyanakkor kezdődött, de tovább tartott. A jelek szerint a meredélyen és az út felől a tábort teljesen bekerítve támadtak a bennszülöttek, így a tábor külső részén őrt állókat és a hadapródot a támadás első hulláma elsöpörte. Szerencsére a fegyvergúlánál álló Wagemann matróz azonnal megkezdte a tüzelést, ezzel megakadályozta azt, hogy a táborban lebzselő 12-15 bennszülött megkaparintsa a fegyvereket, a többi matróz pedig utat tört a puskákhoz. 57 Az ember ember elleni küzdelem azonnal megszűnt a tüzelés hatására, a bennszülöttek pedig elmenekültek. A „küzdteret" itt is az elesett bushmanok teste borította, de többeket le is löktek onnan - kézitusában, mivel Beaufort, Dokovic és Chalupka fegyverei csütörtököt mondtak. Hármuk iszonyú baltacsapásokkal borított holttestét a rajtuk heverő, lelőtt bennszülöttek alól kellett kiszabadítani. A támadást végső soron mindkét helyszínen visszaverték, és már a lelőtt ellenség száma is bizonyította az expedíciós különítmény fegyelmezettségét és tettrekészségét. 58 A tűzfegyverek bevetése azonnal meghátrálásra késztette a támadókat. A völgyekből azonban kisvártatva felhangzott a harci dobszó, s az expedíció tagjai a továbbiakban semmi jóra nem számíthattak. A parancsnok a küldetés megszakítása, a visszavonulás mellett döntött. Megerősítette az őrséget és ellátta a sebesülteket. A fájdalmait panasz szó nélkül tűrő Foullon báró állapota rohamosan romlott, délelőtt 11 óra tájt 59 a sorhajózászlós karjaiban lehelte ki lelkét. Asóeszköz híján a sziklás talajba nem temethettek: sátorponyvába és pokrócba 60 göngyölték és lombok, falevelek alá rejtették az elesetteket, majd a tábori felszerelés és az élelmiszer nagy részét hátrahagyva felkészültek a tábor elhagyására, s a sebesültek szállítása 61 miatt csak a legszükségesebbeket vitték magukkal. Az összesített mérleg: 4 európai és 1 bennszülött halott, 1 súlyos és 6 57 BSZ 417. p. szerint: „Beaufort hadapród, a ki a súlyosan megsebesült Neupos [!] segítségére sietett s megtámadóját egy árokba taszította, ezután számos sebből vérezve holtan rogyott a földre. Egy vadat, a ki holttestére akarta magát vetni, a súlyosan megsebesült Kovacsevics lelőtt. Ugyanezen altiszt azután a tábor kiürítésekor, egy elhagyott viskó mögött támadásra lesben álló s egymás mögött felállott öt vadembert egyetlen lövéssel a mögöttük levő mélységbe zuhantatta." 58 Mauler 1896. március 21-én kiadott parancsa értelmében: „25. ... Wird die Expedition angegriffen, so ist schaungslos gegen die Angreifer vorzugehen u. kein Pardon zu gebén. 26. Gefangenen sind keine zu machen." KA PK/MS 1896. Nr. 2895/PK fol. 152. 59 Budik alább idézett jelentése szerint a geológus halálának időpontja 10 óra 20 perc. 60 Bodentuch. 61 Mauler 1896. március 21-én kiadott parancsa értelmében: „Eventuelle Verwundete sind auf das fastnützigte zu vertheidigen u. dürfen unter keiner Bedingung preisgegeben werden." KA PK/MS 1896. Nr. 2895/PK fol. 152.
