Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 9. (Budapest, 2007)

KIÁLLÍTÁSOK - SALLAY GERGELY PÁL - ZÁVODI SZILVIA: „Trench Art - A lövészárkok művészete" Kiállítás a Hadtörténeti Múzeumban, 2006. szeptember 7. - 2006. december 10.

A harcok szünetében, hadifogolytáborokban vagy a hátországban személyes indíttatásból készített, egyedi jelentéssel bíró alkotások (történeti) jelentőségét többnyire nem művészeti értékük adja, hanem nagyrészt az az érzelmi többlet, amely a készítés körülményeiről árulkodik, s a belőlük (szimbólumaikból, olykor iróniájukból) áradó erő, ami alkalmassá teszi őket a múlt emlékeinek felidézésére. Sok közülük a háborút megjárt családtagok emlékét őrizte vagy őrzi ma is az otthonokban. Történeti és kulturális szempontból egyaránt fontosak ezek az emléktárgyak, bármily szerény is egy-egy darab művészi értéke, az embertelen viszonyok közé kényszerült szellemnek állítanak örök emléket. A „lövészárok-művészet" többnyire nyers, spontán, amatőr képzőművészeti tevékenységeket ölel fel; az alkotók nagy többsége nem művész, csupán a háború elszenvedője, akinek alkotásaiban a harctéren szerzett benyomások, a háború által felvetett problémák nyernek kifejezést. A háborús környezetben olyanok is ihletet kaphattak az alkotáshoz, akik sem azt megelőzően, sem azt követően nem fejezték ki érzelmeiket művészi eszközökkel. Munkáikban sokszor az egyre jobban teret nyerő tömegízlés és a hagyományos népművészet keveredik egymással, új műfajokat és tárgytípusokat létrehozva. A katonák által a két XX. századi világháborúban készített tárgyak a formák legkülönfélébb variációit nyújtják. Az első katonaemlékek feltehetően fából készültek, amit a nyersanyag könnyű beszerezhetősége és feldolgozhatósága indo-