Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 9. (Budapest, 2007)
KIÁLLÍTÁSOK - VESZPRÉMY LÁSZLÓ: „Európa védelmében". Időszaki kiállítás a Hadtörténeti Múzeumban, 2006. június 15. - 2007. szeptember 30.
us 21-én késő délután rendelte el a döntőnek szánt rohamot, de az élet-halál harcban a védők utolsó erejükkel július 22-én hajnalban felül kerekedtek az ostromlókon. A Nándorfehérvár alatti győzelem nagyon hamar az európai és a magyar történelem szimbolikus eseményévé vált. A déli harangszót elrendelő bulla és a diadal híre jószerével egyidejűleg jutott el a kortársakhoz, akik valóban az isteni gondviselést láthatták a sikerben, ami fél évszázadra elvette a törökök támadó kedvét. A csodában a kortársak nem kételkedtek, hiszen a magyar királyi sereg német segédcsapatokkal csak augusztus 26-án indult el Bécsből. Ekkorra azonban Európa már ünnepelt, a pápa augusztus 6-át (amikor a hír Rómába ért) éppen e győzelem emlékére rendelte egyetemes ünnepnappá. A magyar történeti emlékezet is hálás volt a siker kivívóinak, Mátyás például maga igyekezett előmozdítani Kapisztrán szentté avatását, tudván, hogy hatalmának nemzetközi és hazai legitimitását apja törökellenes sikereinek köszönheti. A várfokról a török zászlót testével együtt a mélybe lerántó vitéz emléke máig él (noha bizonyos, hogy a Dugovics Titusz nevet csak a XIX. században illesztették a történetbe), s a rövidesen elhalálozott magyar vezéreket, Hunyadit és Kapisztránt szinte azonnal héroszoknak kijáró tiszteletben részesítették. Az Újlakon eltemetett Kapisztrán, „az obszerváns ferencesek dicsőségének és koronájának" sírja körül a csodák szinte azonnal zarándokok tömegeit vonzották, s személyében a magyar szentek panteonja új, igaz csak 1689-ben szentté avatott taggal gazdagodott. A bőséges emlékanyagból itt csak arra a levélre utalunk, amelyben Völcseji György Bécsből értesíti a soproni polgárokat, hogy az előtte való napon Hunyadi János kormányzó egy embere érkezett Nándorfehérvárról, akinek elbeszélése szerint az ostromló törököt háromszor visszaverték. Csak a török császár és a lovasság egy része tudott megmenekülni. Az egész gyalogság elpuszmlt, az összes hadi felszerelés a győztesek kezébe esett (1456. augusztus 2.). Tudjuk, hogy Hunyadiról hiteles ábrázolás nem maradt fenn (még ha a Luxemburgi Zsigmond-kiállításon láthattuk is a Victoria and Albert Museum egy grafikáját, ami esetleg Hunyadit mutatja fiatal korában), így a hivatali működéséhez kapcsolódó tárgyakból, pecsétekből, címeres levelekből és oklevelekből lehetett válogatni, mint például a kormányzó 1449. december 10-i pecsétje. Hunyadi utóélete és historizáló ábrázolásai, irodalmi említései annál nagyobb számban maradtak ránk, mint Ludovicus Carbo De divi Mathiae regis laudibus rebusque gestis dialógus c. munkája. A kódex személyes vonatkozása miatt egyedülálló a Corvina-kódexek között, hiszen a szereplők Hunyadi Jánosról, Kapisztrán Jánosról és Mátyás kivégzett fivéréről, Lászlóról is szót ejtenek a beszélgetés során. Nem kevésbé ismert az 1664-ben, Nürnbergben megjelent Mausoleum c. gazdagon illusztrált kötetnek a kormányzót bemutató metszete. A déli harangozás eredetére és gyakorlatára utal a bulcsi (Krassó vm.) apátság romjai közül előkerült harang 1468-ból, rajta minuszkulás betűk közt plasztikus feszületábrázolásokkal. Bár a pápai bullák Magyarország nevét nem említették meg, a magyar hagyomány számára a harangozás és a győzelem kapcsolata kétségbevonhatatlan. Ezt jeleníti meg Lotz Károly triptichonja is a budavári Nagyboldogasszonyról nevezett Koronázó Főtemplomban, azaz a Mátyás-templomban.
