Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 9. (Budapest, 2007)
GYŰJTEMÉNYI- ÉS MŰHELYMUNKA - BACZONI TAMÁS: A „demokratikus" magyar honvédség 1945 M. egyenruhája
mindeddig hiányzott a magyar katonai öltözködés hagyományaiból. A fegyvernemi jelvények az adott fegyvernem jellegét igyekeztek szimbolizálni, így a huszárok két keresztbetett kardot, a gépkocsizó lövészek kerékabroncson átdugott puskát, a kerékpárosok szárnyas kereket stb. kaptak. 28 A tányérsapkára az első világháborús tábori pilótajelvényre emlékeztető felségjelvény került. 29 A legénységi ruházat is jelentősen megváltozott, a legénységi állomány részére kettős funkciójú zubbonyt terveztek, mely zakószabásban készült, de a legfelső gomb begombolásával zártnyakúvá lehetett változtatni, hozzá pantalló és utászcsizma járt. Az általános rendszerbeállítás előtt az új ruházatot 1946 folyamán csapatpróbára bocsátották a Határőrségnél, melynek eredményeképp a pantalló és az utászcsizma maradt, de a fazonos zubbony helyett a régi zártnyakú formát tartották megfelelőbbnek, így 1947 M. legénységi zubbony néven egy zártnyakú, fekvőgalléros, négyzsebes (egyenes zsebfedőkkel ellátott) zubbonyt vezettek be, s az eredetileg vállszalagra tervezett tisztesi rendfokozati jelek visszakerültek a gallérhajtókára. 30 Ezért azután a tisztek, tiszthelyettesek is megtartották zártnyakú zubbonyaikat (a gallérhajtókán viselt rendfokozati jelzésekkel) a gyakorló ruházathoz. A legtöbb ilyen gyakorló zubbony a régi 1940 M. zubbony átalakításával készült, a vállzsinórokat lefejtették, s helyükbe a zubbony anyagával megegyező anyagból vállpántot varrtak. A Határőrség használta egy rövid ideig a szabályzat által említett „egybeszabott harcosruha" terepszínű változatát, melyben korát megelőzően az első tömegesen használt terepszínű magyar egyenruhát tisztelhetjük. Érdekesség, hogy ezt az „egybeszabott harcosruhát" (tehát valójában kezeslábast) annyira az új szellem egyik szimbólumának látták, hogy a Honvéd című katonai szaklap fejlécére az államcímer köré - afféle pajzstartóként - két katonát rajzoltak, egy 48-as honvédet, szuronyos puskával és egy „új" honvédet, rohamsisakban, kezeslábasban és utászcsizmában, géppisztollyal. Vagyis az „új" honvéd leendő sziluettjét, a modern katona külső megjelenését próbálták ily módon is népszerűsíteni. A kezeslábas azonban alkalmatlannak bizonyult feladatára, hiszen - előnyei mellett - alapvető hátrányai is megmutatkoztak, ezért általános harci egyenruhaként nem jöhetett szóba (a kezeslábas-szabás a speciális ruházatok területén jelent meg a későbbiekben). A szabályzat további újdonságokat is felsorolt, melyeket végül is nem rendszeresítettek, például az egyébként praktikus, zubbony helyett is viselhető pulóvert 31 (hivatalos nevén: „kötszövött gyapjú ujjas") vagy a tiszti-tiszthelyettesi kucsma, mely meglehetősen bizarr módon emlékeztetett a XVII-XVIII. századi 29 A Honvédség részére rendszeresített... 1945. Vélhetőleg ez a jelvény is azt jelzi, hogy az 1945 M. egyenruha tervezőire hatást gyakorolt a régi repülő ruházat. 30 HL HM Ált. 422.609/1947 és Ságvári: A Magyar Néphadsereg egyenruhái 1945-1990. In: Barcy Zoltán: Évszázadok egyenruhái. Budapest, 1991. 258. p. Korabeli fotókon mindazonáltal találkozhatunk a legénységi nyitott nyakú zubbonnyal is, pl. Tombor Jenő honvédelmi miniszter temetésén a koporsót kísérő katonák ilyet viseltek. Más források a zubbonyt 1946 M. zubbonyként említik, ilyen minta-megjelölési pontatlanságokkal a későbbiekben is gyakran fogunk találkozni. 31 Külön érdekesség, hogy csak fél évszázad múltán rendszeresítettek ismét hasonló ruhadarabot, felsőruházat helyett viselhető pulóvert. Az ötletet 1945-ben nyilvánvalóan a brit hadseregtől kölcsönözték, ott terjedt el a pulóver felsőruházatként való viselése bizonyos öltözettípusoknál.
