Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 9. (Budapest, 2007)

GYŰJTEMÉNYI- ÉS MŰHELYMUNKA - BACZONI TAMÁS: A „demokratikus" magyar honvédség 1945 M. egyenruhája

eredetű cikkek összegyűjtését és beszolgáltatását,

6 a csapatok pedig saját hatáskörükben anyaggyűjtő járőröket küldtek ki. A begyűjtött ruházati cikkek azonban sokszor használatra alkalmatlanok - szakadtak, véresek, piszkosak - voltak.

7 Az 1. Honvéd Műszaki Hadosztálynál 1945 októberében például „szinte elviselhetetlenül rossz volt a hadosztály ruházati és lábbeli ellátása [...] A nehéz, megerőltető fizikai munkában a katonák igen hamar lerongyolódtak, de megfelelő készletek hiányában nem volt mód a szükséges pótlás biztosítására."

8 A különféle csapatoktól özönlöttek az ehhez hasonló jelentések a HM-be - az 1. honvédkerület parancsnoka például kénytelen volt leállítani az aknamentesítési munkálatokat, s jelenteni, hogy „az aknakutatást a beállott nagy hideg és havazások ... miatt, továbbá a legénység téli ruha hiánya folytán egyelőre beszüntettem"

9 -, segíteni azonban a minisztérium sem tudott. Igyekeztek ugyan arra ösztönözni a csapatokat, hogy saját hatáskörükben oldják meg a ruházat javítását, esetleg előállítását is, ehhez azonban hiányzott a nyersanyag, hiányoztak a megfelelő szakemberek, illetve az előállításhoz és javításhoz szükséges szerszámok, eszközök sem álltak rendelkezésre.

10 Egy visszaemlékezés szerzője szerint a határőrségnél többek között úgy próbáltak segíteni a ruházati gondokon, hogy a járőrök rendszeresen szemlézték a piacokat, s az ott talált katonai eredetű cikkeket lefoglalták majd - mai kifejezéssel élve - „újrahasznosították".

11 A Honvéd című újság hasábjain az új honvéd határőrségről írott tanulmányában Németh Dezső is megemlítette a ruházati problémákat: „Siralmas és súlyos része a határőrség ellátásának a ruházattal való ellátás kérdése. A tisztek és tiszthelyettesek ruhaellátásának hiányossága a szolgálatot igen károsan befolyásolja. A határőrségnél szolgálók ezen a téren még most sem részesülnek abban a megérdemelt támogatásban, amelyet elsősorban felelősségteljes munkájuk, másodsorban az indokol, hogy a határőrség az egyetlen alakulat, amelynél a szolgálat sajátosságából kifolyólag a beosztottak úgy éjjel, mint nappal, tekintet nélkül az időjárás viszontagságaira, a szabadban, harcszerű viszonyok között élnek. [...] A lábbeli ellátás terén kisebb segítség megnyilvánult az utóbbi időben, de az elosztás merevsége folytán a legkétségbeejtőbb helyzetben lévő alakulatok helyzete lényegében nem javult."

12 A rossz ellátási körülmények következtében az öltözködési fegyelem is meglazult, erre utal többek között a honvédelmi miniszter 1945. február 28-án kelt utasítása: „Tapasztaltam, hogy a honvéd személyek egyenruhájukon különféle, nem rendszeresített megkülönböztető jelzéseket viselnek. Ez a jelenség már fe6 HL HM Elnökség iratai 20.565/1945. Idézi: A ruházati ellátás... 1984. 14. p.7 Hadtörténelmi Közlemények, 1961. 1. sz. Idézi: Áruházad ellátás... 1984. 14. p. 8 Dokumentumok a Magyar Néphadsereg történetéhez. Az 1. Honvéd Műszaki Hadosztály. In: Hadtörténelmi Közlemények, 1961. 1. sz. 307. p. 9 Gellért Tibor: Tűzszerészek, aknakutatók. Budapest, 1977. 48. p. 10 Lásd erről: Áruházad ellátás... 1984. 15-16. p. 11 „Hogyan szereztünk ruhát a határőröknek? Összeszedtük a civilektől. A lakosságnál sok ruha, bakancs volt. Jártuk a piacokat, vásárokat és lefoglaltuk az ott árult katonaruhákat, felszerelési tárgyakat." In: Hódosán Imre: Cselédkönyvtől a tölgyfalombig. Budapest, 1984. 53. p. 12 Németh Dezső: Az új honvéd határőrség. Honvéd, I. évf. 1. sz. 1946. december 57. p.