Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 9. (Budapest, 2007)
KÖZLEMÉNYEK - PALLOS LAJOS: PERPETUUM FIDELITATIS MONUMENTUUM 1748. - A hűség örök emléke. Egy XVIII. századi magyar vonatkozású katonai kitüntetés
sereg létszáma elérte a 11 000 főt, amelyből 1000 gyalogos volt. A sereg egy része, 1200 lovas már ekkor hadba szállt a nádor fia, Pálffy Rudolf gróf vezetésével. A többiek novemberben csatlakoztak a harcoló csapatokhoz az országbíró, Esterházy József vezetésével. Miután Csehország már novemberben felszabadult, a magyar csapatok Sziléziába vonultak fel, és december folyamán az Odera mentén folytattak hadműveleteket. 1745 januárjában visszavonultak. Számuk ekkor 5950 lovas és 2000 gyalogos volt. A veszteség döntő részét a szökések tették ki. 22 1745 folyamán a harcok váltakozó szerencsével folytatódtak. II. Frigyes ismét betört Csehországba, ahonnan csak október közepére szorították ki újra. Majd a hadszíntér áttevődött a Mária Teréziával szövetségre lépett Szászországba, ahol azonban a porosz fegyverek diadalmaskodtak. A hosszasan elhúzódó háborúban kimerült felek 1745. december 26-án Drezdában kötöttek békét, amelyben Poroszország megtartotta Sziléziai, de nem tudott újabb területeket leszakítani a Habsburg Birodalomról. 23 A nemesi felkelés eredményét a hadtörténetírás egyrészt abban látja, hogy összehívása és alkalmazása Mária Terézia számára nagy erkölcsi győzelmet jelentett, másrészt abban, hogy portyázó és felderítő szolgálatban rendkívül sikeresek voltak a magyar segédcsapatok. 24 A magyar felkelő csapatok vitézségét több korabeli adat is igazolja. 23 Mária Terézia nem fukarkodott az elismerő szavakkal a trónját biztosító osztrák örökösödési háborúban megnyilvánult magyar hadi vitézséget illetően. Az 1744-es ellenséges porosz készülődés hírére, az év március 30-án köriratot intézett magyar nemességhez, amelyben bőségesen utalt a háború addig eltelt időszakában megmutatkozott „ősi nemesi katonaerényre", s egyúttal aziránt érdeklődött, hogy egy „betörés veszedelmének elhárítására részetekről is mily erővel volnának az ellenségnek ilynemű merényletei mindjárt csírájában visszafojthatok". 26 A nemesi felkelést sikeresen egybehívó nádor, Pálffy János gróf egy lovat, egy kardot és egy gyűrűt kapott ajándékba Mária Teréziától. 27 Jóllehet egyelőre nem rendelkezünk Heyden leírásánál közvetlenebb adattal arról, hogy Mária Terézia a második sziléziai háborúban részt vett nemesi felkelés harcosait kitüntette volna, nem zárható ki, hogy ezt megtette, mivel valóban hálás volt szolgálataikért. így feltételezhető, hogy a háború végén, 1748-ban egy érdemérem létesítését határozta el számukra, annál is inkább, mert joggal vélhette úgy, hogy szolgálataikra később is szükség lehet. Ezt a lehetőséget az érdeméremnek tekintett műtárgy is inkább megerősíti, semmint kizárja. Egyrészt az érem füllel ellátott, vagyis a szalaggal való felerősítésre alkalmas. Másrészt a szalag is rendelkezésre áll, ha korának megfelelően kissé romlott állapot21 Andorka Károly: A magyar nemesi fölkelés harcbalépése II. Frigyes ellen 1744-ben. Hadtörténelmi Közlemények, VI (1893). 111-120. és 230-240. p. 22 Uo. különösen: 118-120. és 231-234. p. 23 Thurzó Kálmán: Fogarasi Nádasdy Ferenc gróf altábornagy. Hadtörténelmi Közlemények, XVI (1915). 38-57. p. 24 Andorka: i. m. 234. p. 25 Komáromy András: A magyar insurgensek vitézsége az osztrák örökösödési háborúban 1745. Hadtörténelmi Közlemények, VI (1893). 550-554. p. 26 Andorka: i. m. 113-114. p. 27 Uo. 234. p.
