Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 9. (Budapest, 2007)

KÖZLEMÉNYEK - PALLOS LAJOS: PERPETUUM FIDELITATIS MONUMENTUUM 1748. - A hűség örök emléke. Egy XVIII. századi magyar vonatkozású katonai kitüntetés

pen nem Joseph, hanem Jacques Roettiers. Tálas tanulmánya e művészeti éremről képet nem közöl, de a Roettiers-katalógus képtábláin szerepel.

15 Tálas irodalmi hivatkozásában egy Dan Ragsdale nevű szerző művére hivatkozik, ez azonban téves adat. Az általa idézett mű szerzője valójában Joseph von Falkenstein, aki egyszerű kivitelű, sokszorosított könyvében a leírásokhoz mellékelt képekhez minden esetben közli forrását.

16 Tálas tévedését az okozhatta, hogy a képek forrása a legtöbb esetben a Ragsdale-gyűjtemény. Falkenstein művében az érdemérem leírása lényegében Heyden leírásának angol nyelvű fordítása. Még a leírást is Heyden tételszáma (960) alatt adja meg, s az „R." téves feloldását is átveszi.

17 Egy rossz minőségű fekete-fehér képet is közöl, amelynek forrásaként nem Ragsdale, hanem a Fattovich-féle gyűjteményt jelöli meg. Ez utóbbi gyűjtemény gazdája dr. Giovanni Fattovich, velencei orvos. Tálas forrása is tehát végeredményben Heydenre megy vissza. Ugyanakkor Tálas a Falkenstein-féle könyvtől eltérően egy másik, valamivel használhatóbb fényképet közölt tanulmányában az érdeméremről. Erről Zeidler Sándor, jeles hazai ki tüntetésgyűjtőnek az az elképzelése, hogy Tálas talán Václav Méficka révén szerezhetett egy jobb fényképet a Fattovich gyűjteményben őrzött példányról.

18 Az általunk vizsgált érem legutóbbi közlése a 2005-ben megjelent Nagy magyar kitüntetéskönyv.

19 A szerzők a Magyar Önkéntesek Érdemérme 1748 elnevezés alatt az érem megnevezésében és leírásában Tálas közleményét veszik alapul. Tálas hibáit átveszik az érem önkényes elnevezésében és a köriratok pontatlan leírásában is. Ugyanakkor az éremkép motívumainak megnevezésében pontosabbak. Az érem képének közléséhez Tálas fényképe volt a kiindulópont, ami magyarázatot ad a körirat leírásának hibáihoz.

20 Mint láttuk, az általunk vizsgált érem érdeméremként történő azonosítása az áttekintett hazai falerisztikai szakirodalomban végső soron mindenütt Heyden munkájára megy vissza. Heyden forrásai pedig egyelőre nem ismeretesek. Vizsgáljuk meg mégis, lehetett-e ez az érem a második sziléziai háború magyar harcosainak érdemérme? A második sziléziai háború (1744-1745) az osztrák örökösödési háború (1740-1748) egyik fejezete volt. II. (Nagy) Frigyes porosz uralkodó, aki az első sziléziai háborúban (1741-1742) elragadta Sziléziát Mária Teréziától, attól tartva, hogy a Habsburg Birodalom bajorokkal és franciákkal szembeni 1743-44-es katonai sikerei veszélyeztethetik friss hódítását, 1744-ben preventív háborút indított. II. Frigyes betört Csehországba, amivel veszélyes hadi helyzet alakult ki. Mária Teréziának vissza kellett vonni csapatait a nyugati frontról, s emellett ismét hadba szólította a magyar nemességet.

21 A nemességet a nádor, Pálffy János gróf hívta fegyverbe 1744. augusztus 23-i szózatával. Október elejére a felkelő 15/ Bingen: i. m. 116. p. No. 13. Pl. X. 16 Joseph von Falkenstein: Imperial Austrian Medals and Decoradons. Tucson, Arizona, 1972. 17 Uo. 2.p. 18 Václav Méficka Fattovichhoz fűződő jó kapcsolatához: neki ajánlotta Orden und Ehrenzeichen der Osterreichisch-Ungarischen Monarchie című 1974-ben megjelent művét. 19 Lásd az 1. számú jegyzetet. 20 Zeidler Sándor szíves szóbeli közlése.