Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 9. (Budapest, 2007)
KÖZLEMÉNYEK - MAKAI ÁGNES: A Mária Terézia Katonai Rend alapításának időpontjáról
jesen azonos, de ez a leírás már igen közel áll a később ténylegesen megvalósított rendjelvényhez, amelynek végül a máltai kereszthez nem hasonlító, de igen jellegzetes, ívelt vonalú formát választottak. Kaunitz egyébként amellett volt, hogy a hosszú és kiváló szolgálati teljesítményeket előléptetéssel honorálva, az új érdemrendet csak bátor tettekért ítéljék oda, míg a császár inkább hajlott a hosszas szolgálat figyelembe vételére is. A származás, „magas vagy alacsony születés" ne számítson az adományozás menetében - vélte Kaunitz -, amivel a királynő mélységesen egyetértett. 20 E kiragadott példák is mutatják, hogy a háborús helyzet ellenére - vagy éppen azért - ezekben a napokban-hetekben erőteljesen folytak a rendjelalapítás előkészületei, amelynek kihirdetését változatlanul május 13-ára tervezték. A királynő ugyanis 1717. május 13-án született; tehát 40. születésnapjának fényét emelte volna a Rend életre hívásának bejelentése. 21 Mint már utaltunk rá, a rendjel-szakirodalom semmitmondó fordulatokkal kerüli meg azt a kérdést, hogy végül miért mégsem ezen a nevezetes napon hozták nyilvánosságra az elismerés megalapítását? Az ünnepélyes aktus elmaradásának okára a 250 évvel ezelőtti történések, a kolini csata közvetlen előzményei adják meg a választ. II. Frigyes porosz király 1757 elején szövetségesei haderejével is megerősödve az 1756 őszi csehországi hadműveletek folytatását határozta el. Április második felében Prága irányába nyomult előre. A szembenálló császári-királyi sereg főparancsnokságát gróf Max Ulisses Browne tábornagytól Lotharingiai Károly herceg vette át, aki május l-jén Prága alatt foglalt állást. Daun tábornagy a vezetése alatt álló erőkkel Morvaországból szintén elindult Prága felé, így Frigyesnek az volt az érdeke, hogy a császári-királyi sereggel még Daun odaérkezése előtt megütközzön. A porosz uralkodó május 5-én este egy másnapi gyors támadást határozott el a herceg seregének kevéssé védett jobb szárnya ellen. A május 6-án reggel bekövetkezett összecsapásra Lotharingiai Károly még nem számított, nem készült fel, pedig - amint azt Bánlaky-Breit József 22 értékelésében olvashatjuk - Prágánál a döntő összeütközés előrelátható, szinte elkerülhetetlen volt. Sőt, Breit szerint a szembenálló felek körülbelül egyenlő nagyságú erőt képviseltek, s emellett Lotharingiai Károly serege igen előnyösen helyezkedett el. Ha Daun kissé gyorsabb, s a csata napján Prága alatt terem, akkor a csatát nem Frigyes nyerte volna meg - vélekedett Breit. A herceg azonban kevéssé foglalkozott a felderítéssel, és Breit szavai szerint „a cselekvés szabadságát teljes mértékben ellenfelének engedte át [...] a magasabb harcvezetés terén sem Browne, sem Károly herceg nem állott a helyzet magaslatán, s így a prágai csatát nem annyira a poroszok vitézsége és ügyessége nyerte meg, mint inkább a császári fővezérek ügyefogyottsága vesztette el." A késlekedés mellett 20 Broucek 1982. 139-140. p. 21 Vö. Broucek 1982, 141. p. 22 Bánlaky-Breit József, doberdói (1863-1946?) altábornagy, az első világháborúban a doberdói és az erdélyi fronton hadtestparancsnok. Kiváló hadtörténetíró. Idézett műve Doberdói Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme. Budapest, 1941. Tizenkilencedik rész (a továbbiakban: Bánlaki-Breit) 198-199., 201. p.
