Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 9. (Budapest, 2007)

KÖZLEMÉNYEK - MACZÁK IBOLYA: A schweidnitzi Gedeon. Retorikai eszközök Csődy Pál 1761-ben írt prédikációjában

mint régenten a' Filisteusok Sámsonnal, a' palotábúl ki-csúfolván, nevetvén ötet mind addig, mig a' palotát oszlopinál fogva le-nem dönté, 's az által meg nem rontá őket. A' Borussiai Filisteusok bátorságoknak, erejeknek, reménségeknek palotája épéttetett erős vastag Oszlopokra, úgymint Schveidnitz, Neisz, Koszi, Boroszló, és más Várokra, de a' mostani ostrom alkalmatosságával ez a' második meg-gyözhetetlen Sámson, Austriai Ház kiáltván Istenéhez mint valaha az első: Domine Deus mementó mei, et Judic. 16. redde mihi nunc fortitudinem pristinam. Uram Istenem! emlékezzél-meg rólam, és add-viszsza nékem most az elöbbeni erőmet, mellyel sokszor a' Törököt, és más ellenségeimet meg-vertem; egyik kezével, úgymint LAUDON Vezérrel meg-ragadá a' vastag oszlopot Schveidnitzot, meg-rázta, és maga igen kevés sérelmével le-döntötte. Engedgye a' Hadak Fö-vezetö Ura Istene, hogy rövid üdö múlva örömünknek bővebb nevelkedésére a' több Oszlopok-is Austriai Sámsonnak vagy egyik, vagy másik keze által meg-ragadtatván gyengüllyenek, düledezzenek, mellyeken áll Borussiai Filisteusok erejének, dicsösségének magos Palotája. Itt minekelőtte beszédemnek második, de rövidebb részére által-mennyek, sokaknak gondolattyában forgolódó kérdésre felelni akarok. Mintha hallanám némellyeknek szájábúl füleimbe zengeni ezt a' kérdést: Ha minden győzedelmet az Isten erejébül, 's hatalmábúl veszünk, és an[13]nak köszönnyük, tehát a' mi tudós bölcs Vezérünknek LAUDONnak, 's alatta-való vitéz Tiszteknek, Katonáknak nem adhatunk dicséretet vitézségekért? Távúi légyen T. N. Vármegye! büntetést érdemlő nagy hála-adatlanság volna azt nem csak mondani, hanem gondolni azokrúl, kik hogy mi ide haza nyugodgyunk, külső idegen tartományokban fáradoznak; hogy mi édesdeden félelem nélkül ágyunkban alugyunk, a' félelmes mezőkben éjjeli álom szakadásokkal vigyáznak; hogy mi békességben éllyünk, háborúságban adgyák magokat; hogy mi épen sérelem nélkül kivánt egésségben maradgyunk, ellenség fegyvere által sebeséttetik magokat: egy szóval Királylyokért, hazájokért, és abban lakókért, 's azoknak java oltalmazásáért készek tűzben menni, véreket életeket feí-áldozni. Lipsius a' régi Romai hadakozó Vezérekrül Írásiban emlé- Dialogo 17. kezvén azt modgya, hogy a' jutalmak, 's ajándékok között, melylyeket nyertek vitézségekért, leg-nagyobbak, 's böcsössebbek valának a' hadi-koronák. Ezeket a' koronákat illyen nevezeten számlállya-elö Gellius: Triumphalis, Civica, Muralis. Gyözedel- A. Gellius mes korona, Városi, vagy polgári korona, és Fali korona. Gyö- Lib. 5. c. 6. zedelem koronájával ékeséttetett, ki a' mezőn meg-verte az ellenséget; Városi koronát nyerte-el az a' Vezér, ki a' Városi polgárokat, lakosokat a' háborúságban oltalmazta az ellenségnek fegyverétül. Fali korona azé vala, ki az erősségeket ostrommal