Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 9. (Budapest, 2007)

KÖZLEMÉNYEK - MACZÁK IBOLYA: A schweidnitzi Gedeon. Retorikai eszközök Csődy Pál 1761-ben írt prédikációjában

nosította. így tehát célszerűbbnek tűnik a Habsburg-ház kifejezést Habsburgpolitikaként értelmezni a beszéd keretein belül. Ez azonban nem mond ellent annak a szerzői igénynek, hogy az aktuálpolitikai szereplők személyükben is megjelenhessenek a szövegben. Ezt jelzi az a tényező is, hogy a „konkrétan értelmezett" Laudon más metaforával - Gedeonként - jelenik meg a szövegben, mikor hadvezérként, és másként, mikor - a Habsburg-ház ökleként - mint politikai tényező van jelen. A Laudon - Gedeon és Judit - Mária Terézia párhuzam retorikai érdekességei a nyilvánvaló párhuzamot jelentő vonásokon - mindketten ószövetségi „politikai szereplők" voltak,

20 akik Isten segítségével győzedelmeskedtek - túl a Csődy által használt sajátos szónoklattani eszközökben rejlenek. A klasszikus retorika képviselői az érvelés forrásai közül a személyi érvek - argumenta a persona - két igen ritka fajtájának tekintették a nem (sexus)

21 és a név (nomen)

22 esetét. Az elemzett prédikációban azonban kétségtelen, hogy Mária Teréziát neme, Ernst Gideon Laudont pedig második keresztneve is arra predesztinálja, hogy egy dicsőséges és az isteni hatalom által támogatott hadvezér „utóda" legyen. A szerző ezen eljárását az irodalomtudomány a biblikus mitizáció fogalmával jelöli, amely „a bibliai hivatkozások, párhuzamok alkalmazásának egy sajátos módja. Tudatos elhatározás a mű szerzője részéről: a kortársakra vonatkoztatott bibliai párhuzamok (nevek) valamilyen lényegi hasonlóság alapján jelentéstöbbletet kölcsönöznek a műnek, akár pozitív, akár negatív mitizációról van szó."

23 Az elemzett prédikációt illetően természetesen az előbbi eset áll fenn: az aktuálpolitikai szereplők esetében a biblikus mitizáció a II. Rudolf-példázatokkal szemben újfajta kontextusba helyezi a természetfelettivel való kapcsolatot. A fenti retorikai elemeket rendszerbe foglalva a következőképpen elemezhetjük a beszéd egészének szerkezetét: jóllehet Csődy megfogalmazása szerint a mennyei erő és hatalom bemutatása a fő cél,

24 ez valójában mégis a Habsburgház magasztalásában realizálódik. Az isteni működést és a helyes emberi (hadvezéri) magatartás locusai felsorolásának szövegszerűen is megjelenő fő célja az uralkodóház méltatása, melyet a beszédben subiectio

25 használatával vezet be a szerző: „De mit mulatózok én ezekben a' régiekben? holott közelebb-való, 's frisebb emlékezetben lévő példákat találok az Isten segétsége által nyert gyözedelmekrül."

26 A prédikáció második része elvileg arra hivatott, hogy hálaadásra 20 Gedeon alakja más kontextusban is előfordult a magyar irodalomban, így Bocskai István személyével kapcsolatban is. Erről bővebben: Bitskey István: Bocskai alakja a magyar irodalomban. Kisebbségkutatás, 2004. 3. sz. 21 Lausberg, Heinrich: Handbuch der literarischen Rhetorik. Eine Grundlegung der Literaturwissenschaft. München, 1961. 205. p. 22 Uo. 23 Hargittay Emil: Gloria, fama, literatura. Az uralkodói eszmény a régi magyarországi fejedelmi tükrökben. Budapest, 2001. (História Litteraria 10.) 24. p. 24 Csődy: i. m. 3. p. 25 Lausberg: i. m. 381-383. p. 26 Csődy: i. m. 10. p.