Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 9. (Budapest, 2007)
KÖZLEMÉNYEK - MACZÁK IBOLYA: A schweidnitzi Gedeon. Retorikai eszközök Csődy Pál 1761-ben írt prédikációjában
meretienek. 15 Jóllehet, Csődy láthatóan valamely Drexel-művet használta ennek pontos azonosítása még kutatási feladat -, valószínű, hogy a Rudolfmondatok a korabeli emblémáskönyvek kedvelt példái közé tartoztak. 16 Jacob Masen Speculum Imaginum Veritatis Occultae című művében 17 ugyanazon fejezet ugyanazon részében találhatók. Ha az eddig nem azonosított Drexel-mű is hasonló szerkezetű, Csődy Pálnak különösebb erőfeszítést sem kellett tennie az invenció alkalmazását illetően. A szöveg további részében sajátos metaforát, illetőleg ebből kibontott allegóriát használ a szerző a Habsburg-családra, amennyiben az uralkodóházat a bibliai Sámsonhoz, Frigyest a filiszteusokhoz, a schweidnitzi erődöt a filiszteusok palotájának Sámson által ledöntött oszlopához, Laudont Sámson oszlopot ledöntő ökléhez hasonlítja. 18 A szokatlan - képzavaroktól sem mentes - allegória árnyaltabb értelmet nyer, ha Sámson személyére Krisztus-előképként tekintünk. 19 Mivel ezen bibliai alak nevének jelentése is „nap fia", a prédikációban foglaltakon túl érthetőbbé válik, milyen kapcsolat lehet még Sámson és a Habsburgok között: a biblikus mitizáció igényével egyaránt a Nap, azaz Isten leszármazottjának tekinti őket Csődy. Ez a magyarázat összhangban áll a II. Rudolf kapcsán említett Istennel azonosított Nap képével is. A szerző a Habsburg-családot - jóllehet a „Fölséges Austriai Ház" kifejezéssel élt - egyértelműen inkább politikai tényezőként, mintsem személyi, genetikus értelemben vett dinasztiaként értelmezi: ezért fordulhatott elő az, hogy Csődy a Sámson-képet voltaképpen következetlenül alkalmazta, hiszen a tényleges Habsburg-leszármazott Mária Teréziát a „kívülálló" Judittal, míg Laudont a család, illetőleg Sámson szó szoros értelemben vett tagjával, öklével azo15 Erről részletesen: Tüskés Gábor: A XVII. századi elbeszélő egyházi irodalom európai kapcsolatai. Nádasi János. Budapest, 1997. \6Jacobus Typotius Symbola divina & humana pontificum imperatorum regum című művében: „Rursus Aqilla volatile telum tenet, vibranti similis, sedens in fafscia, cuis Symbolum est: Adsit. Supple, inquit de Schola aliquis: Dominus. Mysta sigulas etiam litteras ponderat, ut in nomine Adam Peda securus Graecos. A. Adjuvante. D. Dominó. S. Superabo. I. Imperatorem. T. Turcarum. Ego piis votis applaudam: Quod faxit Deus praepotens, & immortalis. Versibus id variis expositum Seco Bervitio jam Pelsenae imposui, ad Sac. Caes. Maj. Hoc sum brevior." 17 486. p. „Cavendum quoque in lemmate, ne obscura sit sententia; neque aut longa nimium, aut ita brevis, ut parum auctoris mentem explicet, obscuritatem aversatur, quia cum figuráé illustrandae adhibeatur, officium deerit, visi illustret et explicet. Talis illa videri potest Rudolphi II. Imp. qui aquilae telum sustinenti inscripsit. Adsit. Quo in verbo hanc sententiam literis initialibus complexus est, Adiutorium Domini sit inimicis timor, quam ipsius mentem, quis, nisi divinus assequatur? Et illa Laurentii, Medices, quae adamanti in annulo tribus plumis ornato. Adiunxit, Semper, subintelligitur, constans ero, adamas, sed nimia brevitate obscura est. Longitudine peccat eiusdem, de quo ante Rudolphi Imp. epigraphe, aquilae ad solem versae inscripta: A dominó regnum venit, imperiique potestas, ultima enim pars versus abundat." 494. p. „Aquila volans telum unguibus complexa. Inscript. Adsit. quod per initiales hic tantum literas, sed alibi explicatius usurpavit, Adiutorium Domini sit inimicis timor, ut proinde frustra Typotius exponat: Adiuvante dominó superabo Imperatorem Turcarum. RUDOLPHUS II." 18 Csődy: i. m. 12. p. 19 Wörterbuch der Symbolik. hrsg. von. Lurker, Manfréd. Stuttgart, 1991. 681-682. p.
