Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 9. (Budapest, 2007)

KÖZLEMÉNYEK - MACZÁK IBOLYA: A schweidnitzi Gedeon. Retorikai eszközök Csődy Pál 1761-ben írt prédikációjában

hadifogoly elejtésével. A győzelmet pedig főként szuronyokkal és kézifegyverekkel vívták ki.

9 Az már inkább történészi elemzés tárgya, mennyiben tekinthető 5-600 főnyi veszteség kevésnek...

10 Az isteni csoda tehát Csődy szövege szerint - ausztriai csoda. Ennek különös jelentősége retorikai szempontból az, hogy a hitszónok a választott textus nyomán - „Dominus fortis et potens Dominus potens in Praelio. Psalm. 23. v. 8. Erös, és hatalmas Ur, hatalmas Ur a' Harczban." - látszólag az isteni közreműködésről szándékozott beszélni a schweidnitzi győzelem kapcsán. A szövegből azonban egyértelműen kiviláglik, hogy éppen ellenkezőleg: a schweidnitzi győzelemről s még inkább a Habsburg-politika dicséretéről szándékozott beszélni az isteni szeretet kapcsán. Mindez - lévén szó alkalmi, megyegyűlésen mondott beszédről - nem mondható meglepőnek, sem egyedülálló jelenségnek a korszakban. A beszéd érdekessége sokkal inkább abban rejlik, hogy hogyan, milyen formában jelenik meg mindez a szövegben. Az alábbiakban tehát az osztrák uralkodóház dicséretének retorikai reprezentációját keressük a prédikációban. Habsburg-említés már a szöveg elején is olvasható, mégpedig II. Rudolf kapcsán. Ezen uralkodó szerepeltetése több vonatkozásban is érdekes a szövegalkotás tekintetében. Egyrészt azért, mert a Habsburg-őst idézve az ausztriai sas képét is invokálja a szerző, másrészt, mert ily módon keretbe foglalja a prédikációt, amennyiben azt sugallja, hogy a Habsburg-ház természetfeletti kapcsolatát a régmúlt időkből eredezteti, amennyiben II. Rudolftól származó jelmondatot (A Domino Regnum venit, Imperiique potestas) parafrazeálja {A Domino bellum, venit, armorumque potestas).

n A beszéd végén pedig ugyancsak a II. Rudolfhoz kapcsolódó szójátékot (ADSIT: Auxilio D Dei S Superabo I Imperatorem T Turcarum.) aktualizálja hasonló eljárással (ADSIT: Auxilio Dei Superabimus Imperii Turbatorem.)"

12 A prédikációt ily módon sajátos keretbe foglaló szövegrészek azon túl, hogy tartalmi szempontból II. Miksa Habsburg császár egy-egy emblemetikus mondatát parafrazeálják, feltehetően más szempontból is összetartoznak: könnyen elképzeléhető, hogy ugyanazon emblémáskönyvből másolta ki őket a szerző. Bár a lapszéli jegyzetek tanúsága szerint Csődy Pál forrásait tekintve elsősorban szentírási helyekre, kisebb mértékben klasszikus auktorokra (Lipsius, Gellius, Plutarchos, Arisztotelész, Cicero), esetenként pedig egyházatyákra (Szent Bernát, Szent Ágoston) hivatkozott, a szöveg utolsó margójegyzete - Hyeronimus Drexelius a' Pauleti citat

13 - azonban ezeket a következtetéseket erősen kétségessé teszi. Jeremias Drexel említése sokkal inkább emblémáskönyvek, esetleg loci communesek használatát valószínűsíti, hiszen ez említett jezsuita szerző számos ilyen jellegű kézikönyvet írt,

14 amelyek Magyarországon sem voltak is9 Zichy: i. m. 186. p. 10 Uo. 11 Uo. 2. p. 12 Csődy: i. m. 17. p. 13 Uo. 14 Pömbacher, Karl: Jeremias Drexel. Leben und Werk eines Barockpredigers. München, 1965. (Beiträge zur altbayerischen Kirchengeschichte 24, 2.)