Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 9. (Budapest, 2007)

ÉRTEKEZÉSEK, TANULMÁNYOK - GALVÁN KÁROLY: Egy európai hírű karmester: Philipp Fahrbach junior a budapesti helyőrségben

bet-indulóját - feltehetőleg az ifjú császárné tiszteletére -, majd 1867-ben Op. 29. „Ung. Krönungsmarsch"-ot (Magyar Koronázási Indulót), majd hamarosan a Op. 31. „Körtanz" (Körtánc) című művét, amelynek tételei a következők: „Andalga - Lelkes - Tobozo - Omledezö - Harámatánc", helyesen: „Andalgó, Lelkes, Toborzó, Omledező, Három a tánc". Úgy látszik, a magyar címek vonzották, mert Op. 48. szám alatt ismét egy magyaros számot komponált, a ,Jubel-Csárdást". Az ifjabb Fahrbach olyan nevet szerzett magának, hogy 1870-ben Madridba hívták saját műveinek vezénylésére. Korábban hasonló céllal már megfordult Rigában is.

11 A 23. gyalogezred karmestere Madridból hazatérve nem találta helyét, és ezért 1870 őszén elvállalta a cs. kir. 23. (Airoldi-) ezred karmesteri állását Péterváradon, értesülvén arról, hogy az ezredet a nem túl távoli jövőben áthelyezik Budapestre.

12 Az ezrednél nagyon szívesen fogadták az ifjú karmestert, mert a Fahrbach név igen jól csengett katonakarmesteri körökben. Annál is inkább, mert a néhány évvel korábbi jóhírű karmester - Josef Gungl

13 - után ismét egy nagyon termékeny zeneszerző került a zenekar élére - már addig közel 70 műve jelent meg nyomtatásban. Bár volt helyi újság, a Neusatzer Lokalblatt, de sajnos 1870ből és 1871-ből csak egy-egy szám maradt fenn belőle a Nemzeti Könyvtárban, ám azokban nem ejtenek szót a helyi katonai zenekarról. Későbbi tevékenységéből visszakövetkeztetve Fahrbach bizonyára Péterváradon is tevékeny zenei életet folytatott, annál is inkább, mert a városban és a vele szemben fekvő Újvidéken csak az Airoldi-zenekar létezett. Édesapja szerint az ifjú Fahrbach 1871-ben vette feleségül a „cigány szépségű" Josephine Lehrert, aki valódi bécsi lányka és a nép gyermeke volt.

14 Mivel már bő zeneszerzői tapasztalata volt, és tudta, hogy csak a kiadott művek jelentenek ismertséget, így már Péterváradról kapcsolatot létesített a Táborszky és Parsch kiadóval. 1871 júniusában megjelent a cég első hirdetése Fahrbach szerzeményéről: „Erinnerung von Josef Strauss".

15 Sőt, az 1872 januárjában hirdetett „Prinzessin von Trapezunt"

16 is ezt látszik bizonyítani, ismerve az egyes kiadványok átfutási idejét. Ugyanis a cég a kottáit Lipcsében nyomtatta. 11 Az édesapja önéletírásában elhintve Alt-Wiener. 95-142. p. 12 Alt-Wiener. 144. p. 13 Gungl, Josef (1809, Zsámbék - 1882, Weimar) a maga korában híres zeneszerző és karmester. Opus 1. műve a „Magyar induló", amelyből Szuk Mátyás az „Isaszegi indulót" szerezte. 14 Alt-Wiener. 144. p. 15 Strauss, Josef (1827-1870): id. Johann Strauss második fia, ifj. Johann és Eduárd testvére. Nem készült zenésznek, ifj. Johann helyett 1852-ben kényszerült átvenni a Strauss-zenekar irányítását. Egy varsói koncertturnén dirigálás közben eszméletlenül összeesett, s röviddel rá Bécsben elhunyt. A negyvenhárom évesen, váratlanul bekövetkezett haláleset megrázta Bécs egész zeneértő közönségét. 16 Jacques Offenbach nyomán.