Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 9. (Budapest, 2007)

KÖZLEMÉNYEK - BÁN ATTILA: Optikai távjelzés az első világháborúban

Pont: jeladó zászlót az alapállásból a másik válla elé lendíti (az alapállás tükörképe) majd vissza alapállásba. Vonás: jeladó zászlót az alapállásból a másik oldalra a teste előtt olyan mélyre lendíti, hogy éppen a földet ne érje, majd rövid szünet után vissza alapállásba. A jelzés ideje a ponténak kb. a kétszerese. Jelzések két zászlóval: Alapállás: mindkét jeladó függőlegesen tartja a zászlót, jobb kéz a köldök, bal kéz a torok előtt. Pont: a jeladók zászlót az egymás felé lendítik, (kb. vízszintesig) majd vissza alapállásba. Vonás: a jeladók zászlót az kifelé lendítik, (kb. vízszintesig) majd vissza alapállásba. A Morse-jelek elemeit összefüggően, szünet nélkül adták. A jel végét négy pont hosszúságú szünettel (zászló alapállásban) jelezték. A szó végét „szószünet" jellel (zászló test előtt függőlegesen előre, lefelé tartva) jelölték, míg az ellenállomás „érette" jellel (test előtt nagy kör) nem válaszolt.

12 Távjelzés fényjelző készülékkel A korszerű fényjelző eszközök, illetve a többcélú reflektorok lehetővé tették a kezelőszemélyzetnek, hogy önmaga felfedése nélkül, fedezékből adhasson jeleket. A reflektorok ilyen célú alkalmazását megkönnyítette, hogy ezek az eszközök amúgy is jelen voltak az állóháború kialakulásával megmerevedett, éjszakai támadásoktól sújtott első vonalakban. Hegyes vidéken a fénytávjelzés továbbra is használatban maradt, egyéb terepeken inkább csak ideiglenesen, a mozgó alakulatok kiszolgálására vagy az igen erős tüzérségi tűz által rendszeresen elszakadó hírközlő kábelek helyreállításáig használták. (2. kép) A jelek közvetítésére szükség esetén lámpákat, fáklyákat, esetleg jelzőtüzeket is használhattak. Kisebb távolságra bármilyen lámpa megfelelt, nagyobb távolságra fényvetővel felszerelt erősebb lámpákat (reflektorokat), fáklyákat, jelzőtüzeket alkalmaztak. Szükségmegoldásként nagyobb távolságra több szorosan egymás mellé helyezett kisebb erejű fényforrás egyidejű működtetése is lehetséges volt. A fény megszakítása a rendszeresített lámpáknál a beépített ellenzőkkel, egyéb lámpáknál nyélre erősített koronggal, esetleg kendővel történt. Fáklyákkal való jelzésnél lehetséges volt azoknak a jelzőzászlókéhoz hasonló alkalmazása azzal a különbséggel, hogy itt az alapállást egy állandó helyzetben tartott fáklyával jelezni kellett.

13 12 Távbeszélő- és távjelző utasítás a m. kir. honvéd gyalogság számára. Budapest, 1910. 133-139. p. 13 Távbeszélő- és távjelző utasítás a m. kir. honvéd gyalogság számára. Budapest, 1910. 39. p