Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 9. (Budapest, 2007)

KÖZLEMÉNYEK - BÁN ATTILA: Optikai távjelzés az első világháborúban

féle csapatmozgásoknál, gyors előrenyomulásoknál, felderítésnél illetve nehezen járható tereppel (hegyvidék, víz, mocsár) elválasztott csapatrészek között még mindig a hírközlés fontos eszköze maradt. A távjelző járőr A távjelző járőr három főből állt. A parancsnok egyben írnok is volt, a megfigyelő az ellenállomás jeleit olvasta távcsővel vagy szabad szemmel, míg a jeladó a jeleket adta zászlóval vagy fényjelző eszközzel. Ha csak két ember állt rendelkezésre, akkor az egyik mint írnok, a másik mint megfigyelő és leadó működött. A távjelző állomás Egy távjelző állomást jelzőirányonként egy távjelző járőr szolgált ki. Amennyiben a nagy távolság vagy a légköri viszonyok miatt két zászlóval való jelzés volt szükséges, úgy jelzőirányonként két távjelző járőrt alkalmaztak, vagy az egyszerű járőrt erősítették meg még egy jeladóval.

4 Az állomás parancsnoka külön erre kijelölt tiszt vagy a rangban legidősebb távjelzőparancsnok volt. Az ő feladata volt többek között a távjelző járőrök felállítási helyeinek meghatározása úgy, hogy az ellenállomás számára a nappali leolvasást a háttér lehetőség szerint megkönnyítse. Legjobb az egyenletesen sötét, fénytelen háttér volt.

5 Ha az állomás egy távjelzőjárőrét több másik állomás is látta, a parancsnok azok számára hívójelként az á\ b, c, e, i, ü\ x vagy_y betűk valamelyikét jelölte ki. 3 A szemlélet változásának illusztrálására szolgáljon az alábbi szemelvény: Távbeszélő- és távjelző utasítás a m. kir. honvéd gyalogság számára. Budapest, 1910. 5.§ 27. Az alkalmazás tere. Távjelzőösszeköttetésektől különös eredmény várható a következő esetekben: a) az oly csapatok (seregrészek) összeköttetésénél, melyeket járhatatlan terep vagy ellenség választ el egymástól (hegyi háború, várharcz, a szárazföldi hadsereg és hadi tengerészet közös hadműveletei stb.); b) földerítő szolgálatban: rövid jelentések továbbítására; c) meneteken: esetenkint menetoszlopok egymásközötti érintkezésére, továbbá az érintkezésre a menetoszlopon belül és azok mentén; d) harcban: ideiglenes összeköttetésre a legmagasabb parancsnokság és a harccsoportok, megkerülő csapatok, távollevő megfigyelési pontok (léggömb-állomások stb.) között; a harccsoportok és azok tartalékai között; az egyes tüzérségi állások között, valamint ezek és a tüzérparancsnok, a célfelderítők vagy az elöljáró magasabb parancsnokság között; e) nyugvásban: a magasabb parancsnokságok egymásközötti összeköttetésére addig, míg a tábori távíró- (távbeszélő-) vezetékek elkészülnek; az előretolt biztosító csapatoknak a zömmel, valamint egymás között való összeköttetésére, végül megszakított távíró- és egyéb összeköttetési vonalak ideiglenes pótlására. 28. Háborúban távjelzést csak olyankor használjunk, mikor más, gyorsabban és biztosabban célhoz vezető összeköttetési eszközök nem alkalmazhatók. 4 Távbeszélő- és távjelző utasítás a m. kir. honvéd gyalogság számára. Budapest, 1910. 43. p. 5 Távbeszélő- és távjelző utasítás a m. kir. honvéd gyalogság számára. Budapest, 1910. 139. p.