Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 9. (Budapest, 2007)

ÉRTEKEZÉSEK, TANULMÁNYOK - GALVÁN KÁROLY: Egy európai hírű karmester: Philipp Fahrbach junior a budapesti helyőrségben

édesapjától kapta zenei képzését, kivéve a hegedűt, amelyet Jákob Dont professzortól

9 tanult. A zenei érzékenységet - úgy látszik - örökölte. Jól zongorázott, magabiztosan kezelte a gitárt, a fuvolát, és vidám alkalmi zenéket komponált. Az apa, aki már négyéves korában (!) nyilvánosan muzsikált, fia zenei haji 1 .i': ? jáM | ladását túl lassúnak találta. A tizenkét éves fiút 1855-ben saját zenekarában mint zenészt és karmestert alkalmazta, és így lehetővé tette, hogy a lelkes bécsiek fia első kompozícióit meghallgathassák. Az ifjú végül is engedelmeskedve atyja kívánságának, 1860 nyarán önként jelentkezett a Hessen-ezredbe, és bevonult Marburgba „zenenövendéknek". Hamarosan felfigyeltek rá, hiszen szinte valamennyi hangszerrel tudott bánni. Ha fuvolaszólót játszott, vagy a zenekart vezényelte, nagy volt a tolongás és a siker. Az ezred Marburgból Ciliibe,

10 végül 1862-ben Grazba települt, majd 1863 április elején Bécsbe vonult. De a császárváros már nem volt a régi, míg a Fahrbachok távol voltak, a városkép teljesen megváltozott. 1863. december l-jén a Hessen-ezred 1. és 2. zászlóalját a zenekarral együtt hadiállapotba helyezték, majd a következő év januárjában a Schleswig-Holstein elleni hadjáratra vezényelték. A hadjárat során a két Fahrbach és a zenekar sokat szenvedett az időjárási viszontagságoktól. Végül a hadjárat befejezése után, 1864. november 30-án visszatértek Bécsbe s ünnepélyesen bevonultak a városba. Apa és fia 1865 őszéig maradtak a Hessen-ezrednél, amikor is az idősebb Fahrbach megvált az addig betöltött karmesteri állástól, és természetesen fia is elhagyta az ezredet. A bécsi zenei élet ugyanis kedvezően változott, végre összeverbuválhatták saját zenekarukat. A jól csengő családnévhez pedig szívesen csatlakoztak a jó zenészek. 1865 novemberében az idősebb Fahrbach a fiával együtt már egy új „Fahrbach"-zenekarban játszott, a fennmaradt források szerint nagy sikerrel. Majd változatos évek következtek, fénnyel és árnyékkal: a muzsikusmesterség nem volt mindig hálás feladat, egy-egy alkalmi bukás, szerényebb siker hamar feledtette az önfeledt, jó bevételes estéket, alkalmakat. Közben az ifjabb Fahrbach egyre többet komponált. Műveinek címadása azt is tükrözi, milyen elvárásoknak illett, kellett eleget tennie, ha a „pályán akart maradni". Még katonazenészként, korábbi éveiben szerezte az Op. 21. Erzsé9 Dont, Jakcob (1815-1888): a Bécsben élő művész elsősorban kitűnő színvonalú hegedűtanári munkásságáról, illetve ehhez írt gyakorlódarabjairól híresült el. 10 Cilii (magyarul Cille, ma: Celje, Szlovénia) Alsó-Stájerország regionális központja. Fahrbach műve: Op. 4. „Erinnerung an Cilii".