Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 9. (Budapest, 2007)
ÉRTEKEZÉSEK, TANULMÁNYOK - ZAKAR PÉTER: Damjanich János imája a Hadtörténeti Múzeum kéziratos emlékanyag-gyűjteményében
hoz ültek, s közben élénk vita fejlődött ki a kápolnai csatáról. Csapody Pál „lelkesült felköszöntést mondott a honvédekre", Roboz pezsgős pohárral kezében elszavalta a Nemzeti dalt, végül pedig vendéglátója egészségére ürítette poharát. Éjjel 11 óra felé oszlott fel a társaság, a vendégszerető háziúr Robozt is elkísérte vendégszobájához. „Kevés szükségem volt fűtött szobára - emlékezett vissza a nevezetes estére Roboz 1884-ben -, miután a somlai úgy is melegített. Sokáig gondolkodtam még a vacsora felett folytatott vitákon. A »Kossuth Hírlapot« kezembe vettem, s kezdtem olvasni a kápolnai csata leírását. Már éjfél volt, midőn íróasztalhoz ültem, s megírtam a Kossuth imáját." 28 Roboz név nélkül a sajtónak is elküldte művét, amelyet számos nyelvre lefordítottak, s ő maga is kinyomatta azt 1849-ben, Kaposváron, amikor Noszlopy Gáspár kormánybiztos titkáraként dolgozott. Noha írók és történészek már régen rámutattak a valódi szerzőre, Monokon, Kossuth szülőházában még az 1980-as évek végén is árulták ezt az imádságot, s szigorúan megrótták azokat, akik kételkedtek abban, hogy Kossuth tollából származtak e fohászok. 29 Damjanich imája esetében viszont úgy tűnik, más a helyzet, mint Kossuth kápolnai imádságával kapcsolatban. Noha Damjanich Jánosné unokahúgának, akivel 23 éven át együtt élt, nem beszélt az imádságról, 30 a vértanú tábornok özvegye egyértelműen megerősítette az imádság létét Hamvay Ödön muzeológushoz intézett, 1903. december 18-án kelt levelében: „5-én éjjel írta férjem azt a szép imát, mit reggel egy katolikus lelkésznek átadva, kérte, hogy adja át nekem." 31 Fentebb már utaltunk rá, hogy éppen Hamvay volt, akinek Damjanichné megmutatta az imádság eredeti példányát, s ő ez alapján készítette el fordítását. 32 Hasonlóan meggyőző annak a minorita atyának, Sujánszky Eusztáknak a visszaemlékezése, aki kézbesítette az imádságot. Az aradi História Domusban olvasható feljegyzése szerint Sujánszky 1849. október 6-án, valamivel hajnali '/25után lépett be Damjanich cellájába, aki kiparancsolta az éppen ott tartózkodó hóhért, illetve az őrt is. Sokat beszélgettek a politikáról, Kossuthról meg Görgeiről, Damjanich nehezményezte, hogy nem golyó által végzik ki őket, majd felkérte a minorita atyát, hogy „az éj óráiban vigasztalhatatlan nője, Emília számára némi megnyugtatásául általa készített imát imádott nejének" kézbesítse. Sujánszky természetesen ígéretet tett az imádság kézbesítésére, amit először Lakatos Ottó, Sujánszky rendtársa fordított le német nyelvről magyarra. Maga Sujánszky is ezt másolta le naplójába, majd a későbbiekben Lakatos Ottó Aradról írt feldolgozásában publikálta a napló kivégzéssel kapcsolatos részét. 33 Az eredeti példány híján tehát másolatokban, illetve magyar nyelvű fordítá28 Roboz István: Midőn Kossuth Lajos imáját írtam a kápolnai elestek felett Adandón, Csapody Pál kastélyában. [Második rész.] Budapest, 8. 58. sz. (1884. február 28.) 2-3. p. 29 Ezernyolczszáz negyvennyolcz. 197. p. 30 Damjanich Jánosné Csernovics Emília életrajza. Jeszenszky Imréné Csernovics Lara feljegyzéseit közzéteszi Varsányi Péter István. In: Tanulmányok Csongrád megye történetéből. XXI. Szerk. Blazovich László. Szeged, 1994. 257-273. p. 31 Katona 205. p. 32 Hamvay 1910. 82-83. p.