Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 9. (Budapest, 2007)

ÉRTEKEZÉSEK, TANULMÁNYOK - SÜLI ATTILA: Egy litográfia és háttere: Zalatna. 1848. október 23-24.

aki állandóan ingerelte és lázította a környékbeli román lakosságot, eltitkolta Nemegyei előtt Puchner proklamációját, nem hajtotta végre Iancu parancsát, annak ellenére sem, hogy a helyi magyar nemzetőrség nem lépett fel provokatívan. Arra azonban nincs semmiféle bizonyíték, hogy Dobra személyesen is parancsot adott volna a preszakai vérfürdőre. Nem igazolható Nahlik azon következtetése sem, hogy a gyulafehérvári császári helyőrség mindent megtett a védtelen polgári lakosság érdekében. Gyulafehérváron a nemzetőrség letette a fegyvert, a várban állomásozó helyőrség mégis engedte, hogy a román felkelők felgyújtsák a várost. A Román Nemzeti Komité vezetői Puchner nevében fegyverezték le a magyar ajkú települések nemzetőrségeit, és az erdélyi főhadparancsnokság rendelte el a vármegyék kiürítését, kiszolgáltatva ezzel a nemességet és a városi lakosságot a felkelők dühének. Dobra ugyan nem mindig volt képes irányítani az események kimenetelét, de ismerve az érchegységi parasztmozgalmak jellegét ezzel a császári hadvezetésnek is számolnia kellett. Végül nem szabad megfeledkeznünk egy nagyon fontos tényezőről. A vizsgálatokkor Dobra már halott volt, így kézenfekvő megoldásként kínálkozott az ő felelősségét kizárólagossá tenni, nem pedig azon szervezetét, amelyhez maga Nahlik is tartozott.

80 A vizsgálat lezárultakkor a Zalatna környéki román falvak ígéretet tettek az okozott károk megtérítésére, erre azonban a későbbiek folyamán nem került sor.

81 Érdekes szemléletet tükröz August Heydte császári-királyi kapitány 1861ben, Lipcsében megjelent műve, amely Der Winter-Feldzug des Revolutionskrieges in Siebenbürgen címet viseli. Heydte még a Nahlik vizsgálat eredményeit is félresöpörte, a zalatnai katasztrófát kizárólag a magyar nemzetőrök és Nemegyei hibájának tudja be. Szerinte a román felkelők nem pusztították el volna a várost, ha Nemegyei a „békés" népfelkelőkre nem vezényel sortüzet, kiváltva ezzel azok „jogos" haragját.

82 „Meg is termék ezen bujtogatások gyümölcseiket, amint hogy Zalatnán a magyaroknak az oláhok által onnan lett nagy vérengzések közt történt kiűzetésük." E sorokat br. Vay Miklós királyi biztos intézte Kossuth Lajoshoz, az Országos Honvédelmi Bizottmány elnökéhez, ismertetve a bekövetkezett tragédiát.

83 A szomorú eseményekről a Kolozsvári Híradó is tudósított.

84 A Pesten megjelenő Kossuth Hírlapja két számában is beszámolt a történtekről. Az 1848. október 31-én kiadott számban az alábbi rövid híradás jelent meg: „Épen most vesszük azon szomorú hírt, hogy 3000-nyi oláh csorda Zalathna bányavárost megrohanván porrá égette." A november 12-i szám a preszakai vérfürdőről tudósított lényegesen felnagyítva az áldozatok számát. Az erdélyi főkormányszék - a román vezetők után - egyértelműen Puchnert tette meg fő felelősnek. A Gubernium elnöki tisztét átmenetileg betöltő gr. 80 Savai 1999. 64-77. p. 81 Szilágyi 1898. 161. p. 82 Heydte 1863. 115. p. 83 Dragomir III. k. 172-175. p. 84 Kolozsvári Híradó, 90. sz. Dátum: 1848. november 3. „Egy zalatnai menekült levele kolozsvári rokonaihoz." 1848. október 26.