Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 9. (Budapest, 2007)

ÉRTEKEZÉSEK, TANULMÁNYOK - SÜLI ATTILA: Egy litográfia és háttere: Zalatna. 1848. október 23-24.

16. (1 román) határőrezred székhelyéről, Orlátról jött izgatók fellázították. Mivel az örményszékesi románok is Orlátra akarnak vonulni, az 51. (Károly Ferdinánd) gyalogezred egy százada és a 3. (Ferdinánd Miksa) könnyűlovas (svalizsér) ezred egy szakasza indult a megfékezésükre. Kemény emellett további sorkatonaságot is kért.

42 Az erdélyi helyzet 1848 szeptemberére kiéleződött. A harmadik balázsfalvi gyűlés szervezői a nép nevében fegyverbe szólították a románságot. Erdélyt prefekturáknak nevezett körzetekre osztották, és ezek mindegyikében egy légiót állítottak fel, élén a prefekttel.

43 Október elején Puchhner főhadparancsnok - gr. Latour osztrák hadügyminiszter rendelete értelmében - egész haderejét, mintegy 12 000 főt a szász városok körül összpontosította.

44 A magyar kormányzat az önkéntesek és a nemzetőrök segítségével próbálta meg a román mozgalmakat megtörni.

4

'' Október 18. óta Erdély ostromállapotban élt. Puchner kiáltványban jelentette be, hogy saját kezébe veszi a tartomány kormányzását, a nemzetőrségeket és honvédzászlóaljakat saját parancsnoksága alá rendeli és a rendelet megszegőit haditörvényszék elé állítja.

46 A főhadparacsnok a magyar helységek nemzetőrségeinek lefegyverzésénél igénybe vette a román bizottságok segítségét, akik módszeresen legyilkolták és kifosztották a védtelen polgári lakosságot. Különösen kritikus volt a helyzet Alsó-Fehér vármegyében, ahol a harmadik balázsfalvi gyűlést megelőző izgatások miatt a katonai összeírást a megyében le kellett állítatni.

47 Talán e helyen érdemes idéznünk br. Vay Miklós királyi biztosnak gr. Batthyány Lajos miniszterelnökhöz intézett sorait, amelyek hűen jellemzik a vészterhes helyzetet: „A fegyveres katonai erő sem lesz képes a rendet fenntartani, miután az oláh nép a sorkatonaság sympathiáját is bírja."

48 Október közepén a császári-királyi katonaság elhagyta a vármegyét. A helyi védelem központja Nagyenyed volt, ide érkezett erősítésképpen az aranyosszéki nemzetőrség egy része, 380 honvéd a 11. honvédzászlóaljból és 110 Mátyás-huszár. Kemény főispán a megye székhelye köré rendelte a magyar lakta települések nemzetőrségeit. E döntés azonban kivitelezhetetlen volt, mert nem várhatták el a szórvány magyarságtól, hogy otthonaikat és családtagjaikat védtelenül hagyják. A kis létszámú magyar véderő nem is gondolhatott a megye pacifikálására, sőt, november elején még Nagyenyedet is kénytelenek voltak feladni. Ettől a pillanattól fogva az elszórtan élő magyar lakosság teljesen ki volt szolgáltatva a román felkelők dühének.

49 42 Deák 1943. 146. p. 1848. augusztus 24. 43 Miskolczy 1988. 1395. p. 44Ge//cM. k. 258-260. p. 45 Miskolczy 1988. 1399. p. 46 Kovács 1979. 18. p. 47 Urbán 1999. II. k. 1272. Gr. Mikó Imre levele Batthyány Lajoshoz. Kolozsvár, 1848. szeptember 16. 48 Bm. Eln. 1848:931. 1848. szeptember 16. 49 Szilágyi 1898. 108. p. és 142-146. p.