Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 8. (Budapest, 2005)

KÖZLEMÉNYEK - BACZONI TAMÁS: Övcsatok az Osztrák-Magyar Monarchiában 1888-tól 1918-ig és Magyarországon 1920-tól 1945-ig

a derékszíj hosszúságának szabályozására, utóbbi a csatkapocs beakasztására szolgált.

1 E csatnak egy másik változata is készült, melynél a címert külön sajtolták, s a hátoldalára forrasztott fülecsek segítségével lehetett a csatpajzsra erősíteni. Mivel ez a változat az egybesajtoltnál jóval igényesebb és elegánsabb kivitelű, feltehető, hogy kereskedelmi célra készült, saját pénzükön öltöző altisztek, egyévi önkéntesek, továbbszolgálók stb. számára, amit az is igazolni látszik, hogy sok ilyen csat hátoldalán megtalálható a készítő cég neve, ill. védjegye, szemben az egybesajtolt csatokkal, melyek jelzés nélküliek. Érdekesség, hogy a levehető címeres övcsat nem csereszabatos az egybesajtolttal, mivel az előbbinél a csatpajzs hátoldalára erősítették a csatkapcsot, és az övtest másik végére a fülecset. A háború kitörése után a csatokat vörösrézzel futtatott, ill. szürkére festett vasbádoglemezből is készítették, a rézkészletck kímélése végett.

2 A császári-királyi Landwehr a közös hadseregével megegyező övcsatot viselt, kivéve a hegyi csapatokat {Landwehrgebirgstmppen), akik számára ónbádogból sajtolt csatot írtak elő.' Az övcsatok további beszerzését 1915-ben - anyagtakarékossági okok miatt megszűntették, s az egész hadsereg részére az egytüskés görgőscsattal ellátott derékszíjat (a lovassági derékszíj alakjában) vezették be.

4 Ennek ellenére készültek övcsatok az 1915-ben bevezetett új kettős címerrel is, rézzel futtatott vasbádogból. A tisztek számára a csukaszürke egyenruha bevezetésével egy időben - 1908ban - hordkészülékkel ellátott barna bőrövet írtak elő.

5 Ennek csatjából többféle változat is ismeretes. A csatkészülék eredetileg két darabból állt, a babér- és tölgykoszorúval díszített csatkeretbe lehetett beakasztani az uralkodói névjelet hordozó középmezőt. Később egyszerűsítették kivitelét, a középmezőt a csatkeretre erősítették, s a hátoldalán alkalmazott kapocs segítségével lehetett összeakasztani az övtest másik végén lévő füleccsel. Az öv hosszának szabályozására kettős tüskével ellátott tengely szolgált. A középmező tűzaranyozott rézlemezből készült, a csatkeret különféle ötvözetekből, rézből, bronzból, vasból, sőt még hadifémből is. Az uralkodóváltozás után természetesen a középmező névjele is megváltozott. A császári és királyi haditengerészet a hadseregétől némiképp eltérő gyalogsági felszerelést használt (szárazföldi műveletek alkalmával). A legénységi derékszíjat - a kardkötő csatjához hasonló, csak nagyobb méretű - kígyóscsat zárta.

6 A pisztollyal ellátott altisztek részére 1908-ban pisztolytáska-derékszíjat vezet1 Adjustierungsvorschrift für das k.u.k. Heer. Wien, 1910. 34. p. 2 Fritz Unteregger: Die Blankwaffen und derén Rüstungssorten im Osterreichischen Heer von 1860-1910. In: Militaria Austriaca. 1979. 43. p. 3 Adjustierungsvorschrift für die k. k. Landwehr. Wien, 1911. 85. p. 4 Erlass vom 17. April 1915. Abt. 13. Nr. 20091., Beiblatt zum Verordnungsblatt für das k. u. k. Heer. 5 Zirkularverordnung vom 7. Október 1908. Abt. 13. Nr. 545., Verordnungsblatt für das k. u. k. Heer. 6 Organische Vorschrift für das Personal der k. u. k. Kriegs-Marine. Wien, 1891. EH. Hst. 221. p.