Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 8. (Budapest, 2005)

KÖZLEMÉNYEK - MACZÁK IBOLYA: Porosz hadistenek. Lessing-kötet a Hadtörténeti Múzeum Könyvgyűjteményében

jellegzetes illusztrációja a karddal átszúrt sisak, amely szinte tükörképe lehetne az ugyancsak Gritner-metszetekkel illusztrált Magyar Kurír jellegzetes díszítőelemének. A Lessing-fordítás harmadik ábrájának „előzményére" nem talált e sorok szerzője, de minden valószínűség szerint ugyancsak Gritnertől származik. A római tábor részlete (amint az emblémaszerű átszúrt sisak is) a katonai témának és az antik motívumoknak a mai olvasó számára bájosan mosolyogtató ötvözete. Érdekesek a kiadvány egyéb külső jegyei is: igaz rájuk Gulyás Pál megállapítása, mely szerint 1792 táján „nyomdászaink (...) nem érik be puszta lapszámmal, hanem azt különböző körzetdarabkák, zárjelek és kettős pontok közé ékelik. (...) Uitz ezt a rendelkezésre álló díszítőanyag csekély mennyiségével magyarázza. De meg azzal is, hogy régi könyvnyomtatóink egy-egy munkájukon belül az officinának lehetőleg minden díszítő elemét föl szerették használni."

31 A mai olvasó szemének szokatlan az idézőjelek használata is: e kettős jel ugyanis nemcsak a citátum elején és végén, hanem minden egyes sor elején s végén is megismétlődik a korabeli kiadványokban. Érdekes az egyes ékezetes betűk alakja is: nyomdászati szempontból a magyar két jelből álló, hosszú ékezetes betűket (ő, ű) a vizsgált kiadványban már jelölik. A könyvecske „Füskuti Landerer Mihály betűire" készült. A mester, aki 1764-ben alapította betűöntödéjét,

32 nem azonos a család ugyancsak Mihály nevű, a Martinovics-káté titkos kinyomtatása miatt tízévi fogságot szenvedett tagjával.

33 Nem ő az 1795-től 1809-ig a nyomdában tevékenykedő Füskuti Landerer Mihály János sem.

34 Azonos viszont az utóbb említett személy apjával, az 1725-től 1795-ig élt Füskuti Landerer János Mihállyal, a kassai jezsuita és a pozsonyi Royer-féle, majd az 1773-ban Pesten alapított nyomda tulajdonosával.

35 Pozsonyban, Pesten, Kassán könyvkereskedése, a Nyitra megyei Oturán (Stará Turá, Szlovákia) 1790-ben papírmalma volt.

36 Aritalffy Gizella szerint 1916-ban az országban csak a Nemzeti Múzeum Könyvtára (a mai Országos Széchényi Könyvtár) őrzött belőle egyetlen példányt. A megállapítást cáfolja az a tény, hogy a nemzeti könyvtárban jelenleg két ilyen kiadvány található: egy jellegzetes, XVIII. századi kék borítópapírba kötött, amely az olvasók rendelkezésére áll, s egy keményfedelű, márványpapírral borított (bár az előbbinél körülbelül egy-egy centiméterrel hosszabb és szélesebb) muzeális példány. Körülbelül ugyanakkor, a 60-as évek elején kerülhettek a nemzeti könyvtár állományába, akkortájt, amikor a Hadtörténeti Múzeum is megvásárolta a saját példányát. Utóbbi helyen az 1966. június 21-én kelt leltári bejegyzésből megállapítható, hogy értéke 120 forinttal, egy orosz cserkesztőr és egy tábornoki díszöv árával egyezik meg. 31 Gulyás Pál: A könyv sorsa Magyarországon. Budapest, 1961. 279-280. p. 32 Uo. 213-214. p. 33 Révai nagy lexikona. XII. k. Budapest, 1915. 478. p. 34 Tevan Andor: A könyv évezredes útja. Budapest, 1984. 243. p. 35 Uo. 36 Révai nagy lexikona, i. m. 478. p.; Bogdán István: A magyarországi papíripar története (1530-1900). Budapest, 1963. 92., 203. p.