Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 8. (Budapest, 2005)

ÉRTEKEZESEK, TANULMÁNYOK - CS. LENGYEL BEATRIX: Teleki Sándor gróf itáliai fotográfiái. Adatok a „vad gróf ikonográfiájához

sek eldöntésében. Amennyiben a fényképet, mint forrásértékű műtárgyat tekintjük, feltétlenül olyan forráskritikai vizsgálatnak kell alávernünk, mint bármilyen más történeti forrást. Ugyanúgy nem csonkítható meg, mint egy irat vagy grafika, ugyanúgy vizsgálnunk kell a készítőjére, a rajta látható eseményekre, helyszínekre, személyekre vonatkozó más forrásokat, mint bármely más műtárgy esetében. Ez bizony nem kis feladat, hiszen nem egyszer nagyon nagyszámú darabbal kell megküzdenünk. Ráadásul sok esetben nem elegendő a hazai gyűjtemények ismerete sem. A munka ugyanúgy nem spórolható meg, mint például a régészeti cserepek vagy a pénzek, érmék szisztematikus vizsgálata esetében. A közgyűjtemények számára alapvető fontosságúak lennének az ezen szempontok alapján készülő katalógusok, jegyzékek, hiszen vásárlások esetén pontos bázisul szolgálhatnának. E jegyzékek, katalógusok nem lesznek sohasem teljesek a képek nagy száma miatt, de olyan nyitott adattárat alkotnak, amelybe a fontos új információk bármikor beilleszthetőek. Doktori dolgozatomban, amelyben az itáliai magyar emigráció fényképeinek összegyűjtésére vállalkoztam, ez irányba tettem lépést.

8 A dolgozatban alapvető forrásnak a fényképet tekintettem, s az egyéb történeti forrásokat, feldolgozásokat a fényképekhez rendeltem hozzá, mintegy feje tetejére állítva az eddigi gyakorlatot. Ezzel párhuzamosan, követve a történeti ikonográfia már kialakult gyakorlatát, azt - a fotó történet eddigi eredményeit felhasználva - fotóikonográfiává alakítottam át. Mivel sok tekintetben újszerű megközelítésről van szó, ki kell emelnem, hogy mindig csak az egykorú fotográfiákat tekintettem vizsgálandónak. Nem egykorú fényképek, reprodukciók csak abban az esetben kerülhetnek be egy ilyen fotóikonográfiai katalógusba, ha képi tartalmuk indokolja azt: vagyis olyan, valamikor létező, egykorú fotográfiát pótolnak, ami jelenleg lappang, nem vizsgálható. Minden egyes ismert fotográfia leírását követően, azokat képtípusok szerint csoportosítottam. Az egyes képtípusokon belül mindig a legteljesebb, legnagyobb kivágatot tekintettem alapnak. Sajnos igen kevés az olyan fotográfia a XLX. század közepéről, amelynek ma is megvan az eredeti negatívja is. Azonos kivágat esetén a legrégebbi fényképész jelzettel megjelölt kép, majd időrendben a továbbiak követik egymást. Azonos fényképész jelzetek, illetve feltehetően egy időben használt jelzetek esetében a dedikáció, felirat dátuma alapján rendeztem sorba a fotográfiákat. Ezeket követik az esetleges korabeli másolatok, a bizonyosan nem a felvételt készítő fényképészek jelzetével ellátott pozitívok. A különféle írott források áttekintése során előkerült információkat hozzárendeltem az egyes képekhez, azok meghatározásánál figyelembe vettem. A képek állapotát bemutató megjegyzések műtárgyvédelmi szempontból fontosak, ezért nem mellőzhetők. E téren csak a legalapvetőbb megállapítások feljegyzésére szorítkoztam. Teleki és a fénykép Teleki Sándor gróf személye különösen érdekes a magyar és az európai fotó történet szempontjából. Emigrációja kezdetén, az 1850-es évek elején, Jersey szigetén, 8 Cs. Lengyel.