Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 8. (Budapest, 2005)

KÖZLEMÉNYEK - SZÁMVÉBER NORBERT: A német megszállás - percről percre

Északnyugati irányból, a Harmadik Birodalom területéről a LVIII. tartalékpáncéloshadtest törzsének vezetésével a Franciaországból érkezett páncélostanhadosztály (Panzer-Lehr-Division, parancsnoka Fritz Bayerlein vezérőrnagy) két harccsoportja, az Olaszországból átvezényelt 16. „Reichsführer SS" SSpáncélgránátos-hadosztály zöme, a Dániából átszállított 997. nehéztüzérosztály, a 789. építő utászzászlóalj, az 503. területvédelmi lövészzászlóalj és a B 853. gépkocsizó hídoszlop nyomult be hazánk területére. A csoportosításba korábban kiszemelt 5/11. SS- (Panther) páncélososztályt az utolsó pillanatban lengyel területre vezényelték, így nem vett részt a hadműveletben. Max Simon SS-Brigadeführer 16. SS-páncélgránátos-hadosztálya Bécstől délre lépte át a határt, majd két menetvonalon érte el Sopront. A főcsoportosítás Sárváron, Veszprémen és Székesfehérváron át Budapestre vonult. Útközben az SS-csapatok biztosították a Bakony ipari körzeteit. Az SS-hadosztály egy másik köteléke Pápán keresztül a Tata és Bánhida körüli ipari létesítményeket foglalta el. A megszállásban nem a teljes SS-hadosztály vett részt, mert a 36. SS-páncélgránátos-ezred részei és a 16. SS-légvédelmi tüzérosztály 1944. január-április folyamán az olaszországi Nettunonál harcoltak az angolszászok ellen. A páncélos-tanhadosztály Brucknál lépte át a határt, majd Győrön és Komáromon keresztül Budapest irányába tartott. A hadosztály útközben a fővárostól nyugatra és délnyugatra települt ipari körzeteket is birtokba vette. Mivel a szlovák kormányt előzetesen nem értesítették a „Margarethe I" végrehajtásáról, a Szlovákiából meginduló LXXVIII. különleges feladatú hadtest csapatai az álcázás érdekében csak a többi harccsoport megindulása után, délután kezdhették meg feladatuk végrehajtását. A német hadtest törzse a megerősített 1029. „Grossdeutschland" gránátos-ezredet, a szintén megerősített 1030. „Feldherrnhalle" gránátos-ezredet, a „Brandenburg" hadosztály riadóezredét, a 799. utászzászlóaljat, a 837. területvédelmi lövészzászlóaljat és a B2 412. gépkocsizó hídoszlopot irányította. Ezen csapatok feladata az volt, hogy Rozsnyó és Kassa körzetén keresztül biztosítaniuk kellett a miskolci iparvidéket, majd Budapest keleti előterének birtokbavétele után a „Hillebrandt" harccsoporttal kellett felvennie a kapcsolatot. A 100. vadászhadosztály és a 679. gépkocsizó utászezred törzse három hídoszloppal tartalékban maradt. A németek végül az eredeti terveket annyiban módosították, hogy Budapestet nem harcszerűen közelítették meg, a legtöbb helyen nem hajtották végre a magyar csapatok lefegyverzését, továbbá nem szállták meg a Várat és a Citadellát sem. Az 500. SS-ejtőernyős-zászlóalj századai 1944. március 19-én, röviddel pirkadat után Ju 52 szállító repülőgépeikkel leszálltak a ferihegyi repülőtéren, és rövid tűzharc után lefegyverezték a magyar őrséget. Újvidéken a 16. honvéd határvadász-zászlóalj kerékpáros-századának tagjai is fegyverrel álltak ellen a vasúti hídon bevonuló német csapatoknak, mivel késedelmesen kapták meg az ellenállást megtiltó parancsot. A tűzharcban egy magyar katona halálosan, egy másik könnyebben megsebesült. A németek, akik egyes források szerint 26 fő véres veszteséget (főleg tiszteket) veszítettek, lefegy-