Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 8. (Budapest, 2005)
KÖZLEMÉNYEK - POLLMANN FERENC: A Bokréta utcától a Szamárszigetig. Paszterkó József első világháborús levelei
Nagyon kérem nagysádad, hogy ha lenne szíves egy pár fdlérrel vagy esetlek egy csomaggal, egy kis Budapesti cigarettával meg ajándékozni. A leveleket haza fogom hozni ha meg segit a jó Isten. Címem: Kórporai Csonka Miklós Kriks-gefangener. Isola Assinara Tamburino Itália. 1/9. Láger Ha a levelet meg kapják, legyenek szívesek röktön sürgönyözni, hogy tudgyam hogy meg-e kapták. Alázatos szolgája Csonka Miklós s. k." Az eredeti írásmóddal visszaadott levél önmagában is jól érzékelteti Paszterkó tragikus sorsát. A Csonka Miklós által megadott cím azonban további információkkal egészítheti ki a történet végét. Isola dell'Asinara első világháborús szerepét a Hadifogoly magyarok története már hivatkozott első kötete részletesen tárgyalja. 9 Hogy Csonkáék 1916 áprilisában már a tamburinói táborban voltak, azt valószínűsíti, hogy ők (Paszterkóval együtt) eredetileg a kolera által leginkább fertőzött fornelli táborba kerültek. Ugyanis a tumburinói tábort éppen azért létesítették, hogy a túlzsúfolt és járványok által leginkább sújtott Fornellit tehermentesítsék. Február 3-án kezdődött meg az egészséges foglyok átköltöztetése. Ezt azonban, mint tudjuk, Paszterkó József már nem érhette meg, hiszen január 13-án elhunyt. Holttestét talán befogadta a Szamársziget, 10 bár a sziklás talaj miatt még ezt sem vehetjük bizonyosra. Végére érve immár az egykori népfelkelő élettörténetének, nehéz szabadulni attól az érzéstől, mennyire felesleges volt Paszterkó József katonai helytállása. Apaszterkók millióinak, ahogy a mottóul választott idézetben az egykor szintén Nisben raboskodó Szöllősy Aladár, a festő megfogalmazta, esélyük sem lehetett a dicsőség babérkoszorújára: nekik a mártíromság töviskoszorúja juthatott csupán. Az ő áldozatvállalásuk, melyet a királyért és a hazáért megköveteltek tőlük, teljes egészében veszendőbe ment; még csak esélyt sem kaptak rá, hogy valamely nemes és értelmes célért szenvedjenek, és végül meghaljanak. Az utókor azonban ezt a helytállást sem becsülheti alá pusztán azért, mert a nagy egész szempontjából értelmetlennek bizonyult. A Limanovát védelmező magyar 9 A legrészletesebb ismertetést mindazonáltal Ferrari tábornok alábbi munkája tartalmazza: Giuseppe Carmine Ferrari, Generálé di Divisione: Relazione del campo di prigionieri colerosi all'Isola deU'Asinara nel 1915-16 (Guerra italo-austriaca). Roma, 1929. 10 Lőrinczi László erdélyi magyar író 2003-ban felkereste az egykori börtönszigetet. Élményeiről cikksorozatban számolt be a Romániai Magyar Szó-ban. 2003. november 17. (http://www.hhrf.org/rmsz/03nov/031117.htm), 2004. február 10. (http://www.hhrf.org/rmsz/04feb/04021003.htm) és 2004. február 11. (http://www.hhrf.org/rmsz/04feb/0402 1105.htm)
