Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 7. (Budapest, 2004)

GYŰJTEMÉNYI- ÉS MŰHELYMUNKA - GALVÁN KÁROLY: A cs. és kir. 32. gyalogezred ezreddobosi díszbotja

Amit a díszbotról eddig közzétettek A múzeum birtokába került ötvösmunkáról az idők folyamán számos, erős kritikával és mértéktartással kezelendő leírás készült. 1926- ban a Hadimúzeumi Lapokban jelent meg a botról az első ismertetés, akkor a még meglévő két másik példány társaságában: „a jobb oldali pedig a cs. és kir. 32. gyalogezredé volt. Különösen utóbbi érdemel külön kiemelést, mert ez a leghíresebb magyar ötvösmester, Szentpétery József készítménye 1815-ből."

6 1927- ben Prém Béla a következő szavakkal írta le: „A díszbot végét képező gömbön aranykoronás kétfejű sas ül, jobbjában kard és kormánypálca, baljában a birodalmi alma, alatta 30 féle hangszer, amelyekből akkor egy katonai zenekar állott. Magán a gömbön egymással szemben egy-egy sisakos pajzs, az egyikben zászlókon és fegyvereken nyugvó magyar koronás címerpajzs, benne F. I. (azaz Franciscus I.), a másikban szintén hadizsákmányokon kerek pajzs, rajta bagoly, a pajzson az ezred száma: 32." A cikk szerzője ezt követően közölte a kétoldalt található két szöveget. Ami a hangszerek számát illeti, alaposan tévedett.

7 Az 1935-ben megjelent kiállítási katalógusban ez olvasható: „80. - Ezreddobosi bot. Gömbidomú ezüst fején leveles és virágkoszorús díszek között trébeltművű hadi trófeák és vésett feliratok. Tetején janicsár zenekar hangszerei és koronás kétfejű sas plasztikus alakja."" Kőszegi Elemér 1936-ban megjelent könyvében úgy vélte, Szentpéterinek „1815 körül szülővárosában kellett dolgoznia, mert úgy az 1911-ben, a rimaszombati Szentpétery- és Kossuth-utcák sarkán lakó örököseinél talált művén, mint a Hadimúzeumban lévő munkáján az 1873. f.-számú sasos próbabélyeget használta. Ez utóbbi művét a régi Buda és Pest iparművészetének 1934. évi kiállításán pesti műként állították ki s úgy is lajstromozták."

9 A Hadimúzeum könyvtárosa, Görgey Aladár 1943-ban így ismertette: „E korból három ezüstfejű ezreddobosi díszbotot láthatunk, melyek közül a harmadikat a híres rimaszombati születésű ötvösmester, Szentpétery József... készítette 1813-ban (!)."

10 Mihalik Sándor 1954-ben „A pesti 32-es házi gyalogezred tamburbotjá"-ról szó szerint leírta, amit Szentpéteri naplójában olvasott: „Az 1813-1815-ös hadjáratok dicsőséges befejezésének örök emlékéül készíttette az Esterházy 32-es pesti gyalogezred tisztikara Szentpéterynél, 1815 és 1818 között Losoncon. 1918 őszéig a budapesti 32-es ezred használatában állott és őrizetében volt. 5 Szeliger: i. m. 164. p. 6 Lásd az 1. jegyzetben idézett mű, 12. p. 7 Prém Béla: Ezüstmíves és ötvösművészeti emlékek a m. kir. Hadtörténelmi Múzeumban. In: A Magyar Nemesfémipar Évkönyve. 1927. 151-152. p. 8 A régi Buda és Pest iparművészetének kiállítása. Leíró lajstrom. Budapest, 1934. 24. p. 9 Kőszeghy Elemér: Magyarországi ötvösjegyek. Budapest, 1936. 316. p. 10 Görgey Aladár: Nemzetvédelmi Emlékeink Pantheonja a M. Kir. Hadimúzeum. Budapest, 1943." 7. p.