Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 7. (Budapest, 2004)

GYŰJTEMÉNYI- ÉS MŰHELYMUNKA - LUGOSI JÓZSEF: A Hadtörténeti Múzeum legújabb fegyverkollekciója (3. rész)

371. Lengyel gázgránátkilövő géppisztoly, tárral A tok bal oldalán: körön belül 11, KA, 01513. Teljes hossza: 513 mm. Válltámasz nélküli. AK-47 gépkarabélyból készült. Lt. sz.: 2001. 169. 1-2. 372. Magyar 1943 M., 9 ?nm-es Király géppisztoly, tárral A tok bal oldalán: 43 M, A 6712. Teljes hossza kihajtott válltámasszal: 950 mm, becsukott válltámasszal: 745 mm, csőhossza: 425 mm. Tömege: 3700 gr. A lövedék kezdősebessége: 450 m/sec. Az első Király fegyvert a Haditechnikai Intézet (HTI) javaslatára 1939. augusztus 12-én rendszeresítették. A teljesítmény növelését szolgálta a hosszú cső, a tárat töltve vagy anélkül az alsó faágyba lehetett hajtani. Merev reteszelésű tömegzárral, beszerelt gyorsító emelővel rendelkezik. Az 1943 M. géppisztolynak az 1939 M-nál rövidebb csöve, tusa helyett kihajtható válltámasza volt. A tár a csőre nem merőleges, hanem ferde. A géppisztolyokat a második világháború előtt a magyar hadvezetése csak karhatalmi célokra tartotta alkalmasnak, ezért nem tervezett az állománytáblákba számottevő mennyiséget. Csak a Rendőrség és a Csendőrség rendelt néhány darabot. A Honvédség első önálló géppisztolytípusa az 1939 M., 9 mm-es puskaformájú volt, melyet Király Pál, a Danuvia Rt. tervezőmérnöke szerkesztett. 1939. szeptember 11-én az addig rendszeresített gyalogsági fegyverek meghagyása mellett vezették be. 1939. január 25-én a HTI által szervezett bemutatón az összehasonlító próbalövészeten az 1938 M., 9 mm-es Schmeisser géppisztoly néhány tekintetben jobbnak bizonyult az 1939 M., Király géppisztolynál, azonban nagyobb kezdősebessége és kapacitása, valamint a kisebb tömege s az igénytelensége miatt a magyar géppisztoly mellett szavaztak a hadsereg vezetői. 1940-ben a Belügyminisztérium részére, a HM 3/a. osztálya 1566 db 1939 M., Király géppisztolyt rendelt a Danuviától, azonban ezt már a Honvédség részére visszatartották. A BM számára az 1000 db német, 1935/1 M., 9 mm-es Bergmann géppisztolyt biztosították. Ez a rendelés azt jelentette, hogy a Honvédségnek három különböző géppisztolytölténye lett (1940 M., 9 mm-es Parabellum pisztolytöltény, 1939 M., 9 mm-es Mauser géppisztolytöltény és 1937 M., 9 mm-es pisztolytöltény). Eleinte Bergmann géppisztolyt kaptak az ejtőernyősök is, s csak később vezették be e fegyvernemnél a Király géppisztolyt, amelyre nagyon sok volt a panasz, például a hosszú géppisztoly az ugrásnál könnyen okozott fejsérülést. Ezért a behajtható tusájú, 1939/A M., Király géppisztollyal történt eredményes próbák után, 1941 júniusában a pápai ejtőernyős-zászlóalj 276 db-ot kapott. Az 1939/A M. géppisztoly az 1939 M.-tól az alsó faagy, a tusa, a tusarögzítő, az összekötőrész és a kengyelre szerelt szíjkengyelben tért el. A kezdeti háborús tapasztalatok bebizonyították a géppisztoly létjogosultságát. A rohamalakulatoknál egyenesen nélkülözhetetlenné vált. 1942-ben háromféle géppisztolyt vetettek összehasonlító próbalövészet alá. A Bergmann és Schmeisser géppisztoly ismét megelőzte a Király géppisztolyt, amelynek akkorra új problémája jelentkezett: az alkatrészeknél használt pótanyagok nem váltak