Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 7. (Budapest, 2004)

ÉRTEKEZÉSEK, TANULMÁNYOK - HORVÁTH LAJOS: Az inszurrekciós gyalogság 1809-ben

Fegyverzet A fegyverzeti ellátás terén is szép szó maradt az ígéret. A minden gyalogost a gránátosok mintájára karddal ellátni rendelő nádori utasítás végrehajthatatlan maradt. Ugyanis a Haditanács értesítette a nádort, hogy nincsen elegendő kard, ráadásul a horvát nemesi felkelés ellátását a magyar elé sorolta az udvar. Használják hát a nemesek saját kardjukat! Azt azonban, mint már az említettük, békében és csak megkülönböztető jelként viselték a nemesek. így a rendelkezésre álló képek tanúsága szerint kard helyett csak szurony jut a ranglétrán káplártól lefelé szolgáló közvitézeknek. (Ez azonos volt a reguláris gyalogságnál előírt renddel.) A kincstári lőfegyvereket, mint például az 1754 mintájú „komisz flintát", a hadrendből már kivont, nehéz, korszerűtlen, „raktári elfekvő" készletekből biztosították. Itt is a horvát felkelés kapta a készletek javát (az 1784 és akkor rendszerben lévő 1789 mintájút). A kiosztott fegyverek használhatóságára jellemző, amit a csata napján a Vas megyei zászlóalj naplójába írt feljegyzés tartalmaz: „.. .a zászlóalj parancsnoka... minthogy... céltudatos tüzelésre annál kevésbé lehetett számítani, mert a puskák nagyon rosszak voltak; saját elhatározásból megparancsolta, hogy szuronyt szegezve nyomuljanak előre, amiért az első harcvonalban lévők és különösen Colloredo gróf sorhadi altábornagy őt megdicsérte."

46 A bihari felkelőknek (akik az ütközetig el sem értek a csata színterére) mire Pestre értek, szinte minden puskájuk használhatatlan volt, mert azt a pár használhatót, ami a sok selejtes között kezükhöz került, a tapasztalatlanság rontatta el velük.

47 A köznyelvben sokáig fennmaradt szólásnak, a „Kend az az Alvinczy?" igaz története példázza a legjobban, milyen silány felszerelést adott a bécsi udvar a magyar felkelő seregnek. Történt, hogy a visszavonuláskor a felszerelésért felelős Alvinczy tábornagy találkozott a Győrhöz közel sem ért felkelőkkel. Megállította, és szidalmakkal illette őket. Erre egy tiszamelléki inszurgens előállt és ráripakodott a hadi kormányzóra: „Hát kend az az Alvinczy, ki nekünk ilyen fegyvert adott? Nem csinálná meg kend ezt a pisztolyt?" A fegyvernek, amit mutatott, sem sárkánya, sem acéla nem volt. Az egész zárszerkezet hiányzott. Alvinczy elszégyellte magát, németül átkozódott egyet, és többé nem kötözködött a felkelőkkel.

48 A használható puskák hiánya miatt esetenként a vármegyék is gyűjtöttek be mindenféle kovás fegyvereket, amelyeket azután kiosztottak. Például a legnagyobb, legtöbb felkelőt kiállító Bihar vármegyében egyetlen járásból összesen 58 puskát és 20 pisztolyt sikerült a parasztoktól begyűjteni, valamint a húsz évvel korábban a perzekutoroknak kiosztott 11 karabélyt, 20 pisztolyt és 7 kardot. Az egyenlő űrméretűeket ki is kívánták osztani, de kiderült, egy sem használható.

49 így joggal feltételezhető, hogy akiknek volt rendes fegyverük, azt a kincstártól kapták. Az életre hívott városi polgárőrségeknek pedig alabárdot ajánlott fel a központi raktárkészletből a Haditanács - Napóleon ágyúi és szuronyai ellen! 46 Uo. 187. p. 47 Gyalókai: i. m. 25. p. 48 R. Kiss: i. m. I. k. 349. p. 49 Gyalókai: i. m. 7-8. p.