Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 7. (Budapest, 2004)

GYŰJTEMÉNYI- ÉS MŰHELYMUNKA - LACZKÓ ÁGNES-TOMBOR KRISZTIÁN: A Hadtörténeti Múzeum papírrestaurátor műhelyének kialakítása és működése

sáros, égett iratokkal. Restaurátor szemmel nézve, a mostoha tárolási körülmé­nyek mellett a megtartás szempontjából kimondottan előnynek bizonyult az, hogy a hajdan kiállított anyagot kartonra ragasztották. A veszteségeket a mai napig nem ismerjük pontosan, csupán tájékoztató jellegű adataink vannak az egyes gyűjteményeket ért műtárgypusztulás mértékéről. Megkezdődött a még romos épületben a veszteségek felmérése, az evakuált anyag töredékének nehézkes visszaszállítása, a műtárgyállomány számbavétele. Utóbbi munkában a Múzeum avatott könyvtárosa, Görgey Aladár járt az élen ­az épület falai közt 1945 őszén érte a halál. Az idős, nyugállományú Aggházy Kamii sem tért vissza e falak közé, sem az evakuálást mintaszerűen végrehajtó osztályvezető: Turányi Géza, aki szovjet hadifogságban halt meg 1952-ben. Uj időszak vette kezdetét, és új munkatársak jelentek meg az intézmény életében. 1945 után a restaurátorműhelyek nem alakultak azonnal újjá. A modellezést és a különböző kisebb javításokat egy ún. „iparművész-műhely" végezte, ezt vál­tozatlanul a II. emeleten helyezték el. A műhelyek többsége az alagsorban „született újjá". 1966-tól Nádas Egon neve elválaszthatatlanul egybeforrt a Múzeum fémrestaurátor-műhelyének mű­ködésével. A Fémrestaurátor-műhelyt ugyanabban a helyiségben alakították ki, ahol a háború előtti Kovácsműhely működött. Az akkori színvonalnak és igé­nyeknek megfelelően tágas helyiségben, két darab vegyifülkével, elszívóval, esztergagéppel volt felszerelve. Az elmúlt évtizedekben megújítására sajnos nem nagyon volt mód, erre ebben az évben került sor. A Fémműhely munkáját mindvégig kiegészítette a fegyvermesterek működé­se. 1999 óta Kulybus József a Fegyvermester-műhely gazdája. A Textilműhely létrehozása 1966. október l-jével történt meg; első munka­társa Takácsné Hajdú Mária volt, őt követte a máig körünkben tevékenykedő Vágó Erzsébet kolleganőnk. A papírrestaurátor-műhely létrejötte és felszerelése 1994-1995 folyamán a Hadtörténeti Múzeum első és máig egyetlen magán­alapítványa, a Hadimúzeum Alapítvány azzal a javaslattal fordult a Múzeum vezetéséhez, hogy - miután mintegy hét gyűjtemény anyagába tartoznak papír­alapú műtárgyak - vegyék fontolóra egy papírrestaurátor-műhely felállítását. Ennek technikai-anyagi költségeit az Alapítvány vállalta magára. A műhely beindításához szükséges státuszt elöljárónk biztosította, s igen sze­rény körülmények közt, de azonnal megindult a munka: a többi házbeli műhely és külső papírrestaurátor-műhelyek „adakoztak össze" a beindításhoz múlhatat­lanul szükséges kölcsön-készletet, eleinte saját szerszámokkal folyt a speciális munka. A fejlesztés azonban a lehetőségekhez mérten megindult és szinte azóta is folyamatos. Az első évek a helykeresés jegyében teltek, és eltérő nézetek csaptak össze. Az eddigi - háború utáni - gyakorlat azt diktálta, hogy a műhelyek az alagsor­ban foglaljanak helyet. Tudtuk azonban, hogy a külföldi és hazai gyakorlatban

Next

/
Thumbnails
Contents