Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 7. (Budapest, 2004)

GYŰJTEMÉNYI- ÉS MŰHELYMUNKA - LACZKÓ ÁGNES-TOMBOR KRISZTIÁN: A Hadtörténeti Múzeum papírrestaurátor műhelyének kialakítása és működése

Laczkó Ágnes -Tombor Krisztián A HADTÖRTÉNETI MÚZEUM PAPÍRRESTAURÁTOR MŰHELYÉNEK KIALAKÍTÁSA ÉS MŰKÖDÉSE* A Hadimúzeum restaurátor-műhelyeinek múltjából Idestova kilenc évtizede áll fenn a Hadtörténeti Múzeum, illetve jogelődje, a M. kir. Hadtörténelmi Múzeum, vagy ahogy a két háború közt nevezték: Hadimúzeum. Viszontagságos történetéről sokan írtak már, egyetlen aspektus azonban teljes egészében hiányzik: az itt folytatott állag- és állományvédelem történetének áttekintése. Ezt a hiányt igyekszünk pótolni az elkövetkezőkben. Épp ezért - noha célunk elsődlegesen a papíralapú dokumentumok és műtárgyak restaurálására kialakított, rövid múltra visszatekintő műhely és az ott folyó munka bemutatása - tartozunk azzal az elődöknek, hogy áttekintésünket az összes műhely történetére kiterjesztjük. A hivatalosan 1918. november 16-án létrejött Hadtörténelmi Múzeum a polgári forradalom, majd a Tanácsköztársaság napjaiban elsődlegesen az anyaggyűjtés területén jeleskedett. A műtárgyvédelemre kezdetben már csak azért sem kerülhetett sor, mert az intézmény egy másik közgyűjtemény, a Magyar Országos Levéltár Bécsi kapu téri új épületének IV. emeletén nyert átmenetileg elhelyezést, de arról nincs tudomásunk, hogy ott végeztek-e bármifajta állagvédelmi tevékenységet. Nem változott a helyzet akkor sem, amikor az Üllői úton álló egykori Mária Terézia-laktanyába költöztették át az anyagában nagyot gyarapodott Múzeumot. A keservesen megszerzett helyiségek szűkösek, zsúfoltak voltak, ahol a raktári körülmények között még az adminisztratív-irodai munka is nehezen volt elvégezhető. Egyedül a fegyverek rendbetételére nyílt lehetőség, hiszen a laktanyán belül a fegyvermester már nekikezdhetett a fémtárgyak állagvédelmének. Közben a Múzeum vezetője, Aggházy Kamii mindent megtett azért, hogy az intézménynek végleges, önálló otthont találjon. 1925 körül már megszületett az elvi döntés a budavári Nándor-laktanya észak-déli fekvésű, Vérmezőre néző szárnyának múzeum céljaira történő átengedésére és átalakítására. Az érdemi munka azonban jóval hamarabb megkezdődött az állagvédelem terén is. Szakfeladat volt a költözés előkészítése, megszervezése, a kezdetleges, raktárban kialakított kiállítás anyagának kíméletes visszabontása, az új épületben * A XXVIII. Országos Restaurátor Konferencián elhangzott előadás írott változata.