Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 7. (Budapest, 2004)

GYŰJTEMÉNYI- ÉS MŰHELYMUNKA - GALVÁN KÁROLY: A cs. és kir. 32. gyalogezred ezreddobosi díszbotja

annyi pénzt öszszeszednie, hogy ismét visszatérhetett Pestre. így eshetett meg, hogy még Losoncon készítette a 32-es gyalogezred tamburbotját. Az 1818 és 1830 közötti időből számos műve ismert. De idővel a „kivert" - azaz domborí­tott, cizellált - munkákkal foglalkozott legtöbbet, ámbár a kortársakat nem érdekelték a munkái, legalábbis nem oly módon, hogy anyagilag gondjait enyhí­tették volna. Elete vége felé egészsége is megromlott. Sokatmondó, a magyar ugar gondolatát idézi fel Földes Emília megállapítá­sa: „S az a Szentpéteri, aki a bécsi, szentpétervári ötvöscéh tiszteletbeli tagja, akinek műhelye előtt egykor előkelőségek hintajai álltak, hogy domborműveit csodálják, elfelejtve, egy szegény mosónő gondoskodására szorulva halt meg 1862. június 13-án." 14 A kortársak - köztük a talentumára irigy pályatársak is - számon tartották. Előbbiek csodálták művészetét, technikai tudását, fantáziadús megoldásait, kifi­nomult ízlését. Utóbbiak viszont a tehetséges versenytársat látták benne, a céh keretein belüli konkurenst, akivel nem lehetett felvenni a versenyt. A középszer győzött. Szentpéteri gyönyörű művei sokba kerültek, mívességük miatt - érthe­tően - megkérte értük a pénzt. Egyszerűbb volt a minőségileg, de árában is mér­sékeltet választani. Az ezreddobosi díszbot leírása Magáról a munka elkészítéséről idézzük Szentpéteri naplóját, amelyben a következőket írta: „egy Müller nevű toborzó vagy Verbung kapitány, a herceg Eszterházy Regementnél, az akkor itt volt Regement dobosnak pálca gomb csiná­lásával engemet Losoncon felkeresvén felszólított, hogy felvállalom-é ezt a mun­kát, amelyet ő nálam akar megrendelni. Én erre ajánlottam magamat, hogy akár­mely munkát akar velem csináltatni, én azt szívesen elfogadom. O maga készítte­tett egy ügyes rajzolóval egy rajzolatot, amely egy jó két ökölnyi nagyságú kerekded gomb volt és azon alól lefelé szolgáló és a pálcára alkalmazható rész. A gombnak két oldala kiveret győzelmi tropheumok és a nyakán is több efféle tár­gyak voltak kiverve. Felül a katonai, akkor török muzsika nevű zenészed szerszá­mok egy koszorú formában, vagy inkább mint egy gólya fészek a kémény tetején, amelyen felül, egész madár formában, egy ülő két fejű sas, egyik lábában egy kar­dot és királyi pálcát, másikban a föld golyóbisát tartván. Ennek látására már Loson­con is sok Uraság meglátogatott és elismerték, hogy én a jelentésemben nem nyi­latkoztam azon túl, amint én magamrul nyilatkoztam. A Kapitány pedig megelége­désének jeléül, még 150 Forinttal megjavította a reá szánt pénz mennyiségét."" A bot teljes hossza 1470 mm. A gomb magassága 325 mm. A nyél 1225-1230 mm. 15 A szemrevételezők megegyeztek abban, hogy két főrészből tevődik össze 14 Földes: i. m. 14. p. 15 Mihalik: i. m. 67. p. 16 Itt szeretnék köszönetet mondani Grotte Andrásnak, dr. Makai Ágnesnek és Szabó Lászlónak, hogy voltak szívesek a tárgyat közelebbről is szemügyre venni, és értékes észrevételeiket megten­ni, nemkülönben dr. Bodor Imre gyűjteményvezetőnek, hogy a közlés jogát számomra átengedte.

Next

/
Thumbnails
Contents