Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 7. (Budapest, 2004)

GYŰJTEMÉNYI- ÉS MŰHELYMUNKA - BAJÁK LÁSZLÓ: A Batthyányiak halotti címerei a Hadtörténeti Múzeumban

Gróf Batthyány-Strattmann Lajos Ernő Batthyány Ádám (1662-1703) horvát bán és országbíró, valamint gr. Strattmann Eleonóra (1678-1701) legidősebb fia. Cs. kir. aranykulcsos kamarás,

7 valóságos belső titkos tanácsos,

0 Zala vm. főispáni helyettese (1723-1733) és Vas vm. főispánja," főpohárnokmester (1723. X. 19. - 1751. V. 11.), alkancellár (1727. VE. 1. - 33. V. 1.), udvari kancellár (1733. V. 1. - 1746. IV. 8.), a Királyi Tábla rendkívüli vizitátora (17331746), a Hétszemélyes Tábla elnöke volt. 1751. V. 11-től a haláláig a nádor (egyben Pest-Pilis-Solt megyei főispán, ill. Jász-kun főkapitány) tisztét töltötte be, és ebben a minőségben ő lett az utolsó nemzeti tisztviselő.

10 Kancellárként az 1741. évi országgyűlésen Mária Terézia érdekében lépett fel. Fontos szerepe volt abban, hogy a rendek pénzt és katonát szavaztak meg az osztrák örökösödési háborúra. Német-római birodalmi grófi címet, majd 1721-ben sziléziai, morva, cseh és osztrák indigenátust (honosítást) kapott. A Batthyány-birtokokból 1746-ban elsőszülöttségi hitbizományt alapított. 1765-ben 10 ezer Ft-os alapítvánnyal gimnáziumot létesített Nagykanizsán, valamint felépíttette a budai Batthyány-palotát és barokk kastéllyá alakíttatta a körmendi várat. Elete végén az adóemelés, illetve az úrbérrendezés ügyében szembe került Mária Teréziával és kegyvesztett lett. Az ő és a fia, Ádám birtokain jobbágyzavargások törtek ki, és a királynő elrendelte a jobbágypanaszok kivizsgálását. Batthyány Lajos felesége 1717-től whinitzi és tettaui gr. Kinsky Teréz (1700-1775), akitől hét gyermeke született: Teréz (*1718), Antónia (*1720), Anna (*1721), Ádám (*1722), József, a későbbi esztergomi érsek (*1727), Tivadar (*1729) és Fülöp (lásd a 11. címert). A németújvári családi kriptában temették el." nagykeresztes). A rendet elsősorban állami, udvari főméltóságok, főpapok, külföldi és magyar politikusok és diplomaták kapták meg. B. Lajos 1744-től az Aranygyapjas Rend lovagja. (Erdemkoszorúk. 71. p.) 1764-től (az alapításától) a Szent István Rend nagykeresztese. (Felszeghy, 1943. 297. p.) Az Aranygyapjas Rend és a Szent István Rend adományozásakor az új tulajdonost felhatalmazták rá, hogy a rendjelvényekkel feldíszítse a családi címerét. B. Lajos és B. Fülöp címere (lásd az 5. címert) ezt a gyakorlatot tükrözi. 7 A császári, királyi kamarás olyan tisztség volt, amelyet az uralkodó elsősorban kitüntetésként adományozott arisztokratáknak. Kamarás az lehetett, aki mindkét szülői ágon legalább nyolcnyolc ízig nemesi származású volt, betöltötte a 24. életévét, és rendelkezett megfelelő vagyonnal. A cím viselői kamarási esküt tettek, és jelvényként egy kétfejű sasos arany rojton függő arany kulcsot viseltek. 8 A valóságos belső titkos tanácsos (a továbbiakban: v. b. t. t.) német eredetű tisztség volt, amely az eredeti szerepét elveszítve Magyarországon a király által a nemesek számára adományozott kitüntető címmé vált. 9 B. Lajos 1728-ban kapta meg a jogot Vas vármegye főispánságának örökletes birtoklására. Az örökös főispáni cím (perpetuiis supremus comes) a címerek feliratai szerint is majorátusi alapon öröklődött. A ténylegesen viselt főispáni tisztet ugyanakkor örökletesnek {haereditarius supre?mis comes) nevezték. B. Lajos 1762-ben lemondott tisztéről a fia, Adám javára. 10 Fallenbiichl, 1988. 71., 92., 99., 102. p. és Fallenbüchl, 1994. 107., 111. p. 11 Nagy Iván I. k. 244-245. p., pótköt. 110. p., UMÉL I. k. 522. p.

; MNL III. k. 375. p.