Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 6. (Budapest, 2003)

ÉRTEKEZÉSEK, TANULMÁNYOK - CZAGA VIKTÓRIA: A Harcos Emlék – szoborsors Magyarországon. (A Hentzi-emlékmű története)

Hentzi kinevezése helyett december 16-án hadbírósági vizsgálatot rendelt el ellene, amit nem folytattak le, mert a kormány a hónap végén menekülni kényszerült Pest-Budáról. Arról viszont mélyen hallgattak a legendák, hogy e menekülés közben a fogoly Hentzit egyszerűen Budán felejtették, ő pedig - semmibe véve Kossuthnak adott szavát - szolgálattételre jelentkezett

20 a serege élén Budára bevonuló

21 Windisch-Grátz főparancsnoknál. Önigazoló jelentését

22 sietve, már január 6-án papírra vetette, s ebben nem mulasztotta el kihangsúlyozni „a magyar exkormány részéről elszenvedett" bántalmait, miközben magát, mint a forradalmi kormány határozott ellenségét mutatta be, akit ezért felelősségre vontak. A napilapokban még jó negyven év múlva is fel-felbukkan az a nézet, miszerint Hentzinek nem lett volna szabad a szavát adnia a magyaroknak, de ha már adta, nem vonhatta vissza azzal, hogy a lázadóknak adott szó nem kötelez.

23 E mendemondát talán az a hit táplálta, hogy másként alakulnak az események, ha a budai vár védelmét oly sikeresen irányító Hentzi inkább a becsület s nem a várvédelem hősévé lesz 1849. május 21-én. Mindenesetre a legendák közé sorolhatjuk azon állítást is, hogy az esküszegő s így a katonai becsületét elvesztő Hentzitől Windisch-Grátz és tisztjei elfordultak, s ő azért, hogy szószegését feledtesse, a legveszélyesebb pontra kérte magát kinevezni.

24 A valóságban nem volt - legkevésbé erkölcsi - akadálya annak, hogy 1849. február 22-től a várerődítésben jártas, kiválóan képzett mérnökkari tiszt, az ekkor hatvannégy éves Hentzi tábornok

21 irányítsa a budai vár védelmi előkészületeit. A felkészülést erélyesen megszervező, az ostromot erős akarattal irányító, a harcok során nem csekély személyes bátorságról is bizonyságot tevő parancsnok egy percig sem hagyott kétséget afelől, hogy a végsőkig védelmezi a rábízott várat.

26 20 Aggházy: i. m. I. k. 387. p.; Hentzit Windisch-Grätz szabadította ki börtönéből: Irányi Chassin: i. m. II. k. 272. p. 21 1849. január 5. 22 A jelentést - „A magas császári főparancsnokságnak - Hentzi tábornok és péterváradi várparancsnok beterjeszti a leírását azoknak a bántalmaknak, amelyeket a magyar exkormány részéről elszenvedett" - magyar nyelven közli: Supka: i. m. 400-402 p. Hentzi a jelentésben éppen hogy érinti Budára kerülésének körülményeit. E szerint Beöthy választás elé állította: vagy Szegedre megy az ottani sáncok kiépítésére, vagy Budára 24 óra alatt. Fogságáról pedig annyit jegyez meg, miszerint egy hadnagy oltalma alatt a „Fortuna-fogházban" vették őrizet alá. Supka: i. m. 402. p. Hentzit a várbeli Fortuna fogadóban (ma: I., Vár, Fortuna u. 4. Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum) helyezték el, de fogsága a házi őrizetnek felelhetett meg. Ez idő alatt, a korabeli szokás szerint, rangjának és igényeinek megfelelő ellátásról a saját költségén maga gondoskodhatott. 23 Fővárosi Lapok, uo.; Budai Hírlap, uo. 24 Budai Hírlap, 1892. október 23. 23. sz. 25 Kinevezése: Aggházy: i. m. II. k. 29. p. 26 Hentzi a következőket válaszolta a budai tanács küldöttségét vezető Walheim János polgármesternek, midőn először jártak a várparancsnoknál kíméletet kérni a polgári lakosság számára: „Dies Meine Herren" sagte er hierauf „ist mein unabänderlichen Entschluss, mein fester Wille. Ich bleibe meinem Monarchen treu. [Kiemelés tőlem - Cz. V.] Mein Militär ist von demselben edlen Geiste beseelt. Ich verteidige die Festung bis auf letzten Mann fällt, nehme ist selbst die Lunte, vernichte das schöne Monument der Baukunst und mich ?nit ihm." [Kiemelés tőlem - Cz. V.] Budapest Főváros Levéltára (a továbbiakban: BFL) IV. 1106 b. Buda sz. kir. város Levéltára. Tanácsi iratok. 1855-82., 20-21. A budai vár ostormának leírását tartalmazó iraton az „1849. szeptem-