Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 6. (Budapest, 2003)
ÉRTEKEZÉSEK, TANULMÁNYOK - CZAGA VIKTÓRIA: A Harcos Emlék – szoborsors Magyarországon. (A Hentzi-emlékmű története)
Emlékműből - síremlék 1897-ben, a budavári miniszterelnöki palota újjáépítésének kezdetekor felröppent a hír, hogy a Szent György tér rendezésével 102 a Hentzi-szobrot a krisztinavárosi katonai temetőbe helyezik át, 1 " 3 de a Harcos Emlék még két évig, 1899-ig a helyén maradt. Eltávolítására az alkalmat a magyarok szeretett királynéjának, Erzsébetnek a tragikus halála szolgáltatta. Ferenc József csakis azért egyezett bele az áthelyezésbe, hogy a budai vár ezen előkelő, nyugodt, csendes terén emeljenek méltó emlékművet a királynénak. 104 A Harcos Emlék új helyéül a hűvösvölgyi cs. kir. gyalogsági hadapródiskola udvarát jelölte meg. Az uralkodó kifejezte azon kívánságát is, hogy az emlékművet egyesítsék az elesett császári katonák csontjaival. Mielőtt azonban kompromisszumra való hajlandóságot fedeznénk fel engedékenysége mögött, jó, ha tudjuk, az áthelyezést elrendelő parancsban félreérthetetlenül utalt arra, miszerint az emlékmű az ő akaratából áll, a feliratot pedig egy újjal egészíttette ki: „A császár hálás elismeréssel 1899ben megújíttatta." Az újraavatás köré tervezett ünnepség sem utalt arra, hogy akár Ferenc József, akár a közös hadsereg tisztikarának véleménye változott a Harcos Emlék szimbolikáját illetően. A katonai ceremóniát Krieghammer közös hadügyminiszter parancsára Lobkevitz táborszernagy, budapesti hadtestparancsnok tervezte meg. 11)1 Arra a hírre azonban, hogy ez az ünnepség a hősöknek kijáró tiszteletadást is magába foglalja, hogy azon nemcsak a közös hadsereg tisztjeinek és hadapródjainak, hanem a m. kir. Honvédség tisztikarának és a Ludovika Akadémia növendékeinek is meg kell jelenniök, ismét felzúdult a magyar közvélemény. 106 Lobkovitz tapintatlan terve belpolitikai vihart kavart. A képviselőházban és a sajtóban zajló polémia közepette még az a javaslat is elhangzott, hogy vigyék ki az országból az emlékművet Ausztriába. 107 E felzúdulás közepette nehéz volt a magyar király személyét Nevével később találkozhatunk, ha elvétve is, a korabeli lapokban, pl. midőn hozzászól Martinovics és társai sírjainak felkutatásához: Budai Újság, 1909. március 30. 6. sz. 102 A Szent György tér rendezése a főváros feladata volt. A munkák során sor került a közművek csatornázás, vízvezeték világítás - kiépítésére, tereprendezésre. BFL II. 3 b. Királyi Várépítési Bizottság iratai. Altalános iratok. 1901-78. Az iratok között található két, szám nélküli térrajz közül az egyiken még jelölték az emlékmű alapzatát, a másikon már nem. 103 Budapest-Erzsébetfalva, 1897. 36. sz. 3. p.; megjegyzendő, hogy a korabeli napilapok, újságok rendre a vízivárosi katonai temetőről írnak (pl. Pesti Napló, 1899. július 24.), míg az exhumálásról felvett jegyzőkönyv csak budai katonai temetőt (Otner Militär-Friedhof) említ: Aggbázy: i. m. II. k. 436. p. Valójában a krisztinavárosi katonai temetőről van szó. Lásd a 86. jegyzetet! 104 Magyar Szalon, 1898. 644-645. p.; Építészeti Szemle, 1898. 213-214. p.; Aggbázy: i. m II. k. 441. p. 105 Szerepelt benne többek között, hogy Belopotoczky tábori püspök mond misét, hogy a magyar főváros helyőrsége a császári himnusz hangjaira léptet el LIentzi szobra előtt. Hadtörténeti Levéltár (a továbbiakban: HL) K. u. K. 4. Corps-Commando 1899. Präs. No. 65/1-21. Az uralkodó, magától értetődően, mint egykor a felállítás, úgy most az áthelyezés költségét is magánpénztárából fedezte. 106 Az ellenzéki Barabás Béla képviselő pl. kijelentette, hogy „Magyarország tanuló ifjúságát viszik a szoborhoz - mely a hazaárulás feketeségét hirdeti": Pesti Hírlap, 1898. november 17. 318. sz. A tüntetések során az egyetemisták, a rájuk törő rendőröket Hentzi-huszároknak csúfolták. L T o. 1898. november 24. 325. sz. 107 Egyeténés, 1899. augusztus 10. 219. sz.
