Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 6. (Budapest, 2003)

ÉRTEKEZÉSEK, TANULMÁNYOK - BABUCSNÉ TÓTH ORSOLYA: Az Országos Magyar Hadimúzeum Egyesület

hozták forgalomba a sorsjegyeket. Ezért is választották a terjesztésnek ezt a formáját, mert így az ügynöki jutalékokat sem kellett kifizetniük, minden „fülért" a célra tudták fordítani.

91 Több vegyesdandár-parancsnokság az idő rövidségére hivatkozva a jelentéstétel határidejének meghosszabbítását kérte a honvédelmi minisztertől, aki azt február 15-re változtatta. Valószínűleg a terjesztésnek ezen új formája jó eredménnyel kecsegtetett, mert az egyesület vezetősége a tárgysorsjáték rendezésének engedélyében február 15-re kitűzött húzás elhalasztását kérte a Pénzügyminisztériumtól.

92 A társulat új időpontnak 1926. november 16-át javasolta a pénzügyi szervnek, de kérését elutasították, és a sorsolás megtartására július 30-ig adtak haladékot.

93 így a kiadott honvédelmi miniszteri rendeletnek megfelelően a február 15-ig beérkezett jelentések ellenére az egyesület a gyűjtés folytatását kérte a honvédségtől, új elszámolási határidőnek július l-jét határozta meg. A sorsjegyek addigi árusításáról megkapott tájékoztatások csekély eredményről számoltak be. Minden vegyesdandár-parancsnokságnak 5000 darab sorsjegyet küldött szét az egyesület, melyekből átlagosan 4-500 talált vevőre. Az első határidőre csupán kettő, a 7. miskolci és a 5. szegedi vegyesdandár-parancsnokság küldött részletes és a csekély eredmény miatt mentegetőző jelentést. Mindkét elszámolásban általános oknak a sorsjegyek késői kibocsátását és a magas árat nevezték meg. Az ország lakossága nem mutatott különös érdeklődést a Hadimúzeum ügye iránt, egyrészt, mert vidéken tömegesen árusítottak más, jóval olcsóbb sorsjegyeket is, másrészt a társadalom inkább a Békés vármegyei árvíz sújtotta területek hajléktalan lakóinak segélyezésére adakozott. A miniszteri rendeletben indítványozott egyéni és közösségi propagandára válaszolva a jelentésekben kitértek arra, hogy a honvédség tagjainak kevés alkalma volt a polgári lakossággal való érintkezésre. A megrendezett hangversenyek és művészestek szintén nem voltak sikeresek és eredményesek, mivel a mulatságok egymást érték, és a rendezői költségek is igen magasak voltak. Az 5. vegyesdandár-parancsnokság 1926. február 25-én kelt jelentésében a sikertelenség miértjei mellett, a sorsjegyek terjesztésében elért eredményekről is beszámolt. A számukra kiosztott szelvényekkel ellátták az összes alárendelt állomásparancsnokságot és azok útján valamennyi katonai hatóságot, alakulatot és intézetet. Megkeresték továbbá az állami és városi hivatalok, a hazafias egyesületek vezetőit, a bankokat, a nagyobb cégeket, dohánytőzsdéket. A tisztek az ismerős polgári családoknál jártak közben a Hadimúzeum érdekében. Kiskunfélegyháza tisztikara egy műkedvelő előadást is rendezett, melynek teljes jövedelméből sorsjegyeket vásároltak. E jelentésben megemlítették, hogy a Békéscsabán működő zeneegylet és a 10. honvéd gyalogezred zenekara március-április folyamán egy közös hangversenyt kívánt rendezni, melynek bevételét a sorsjegyakciótól függetlenül az egyesülethez kívánták eljuttatni. 91 HL HM Eln. 10.945/1926. 92 HL HM Eln. 76/1926. 93 HL HM Eln. 2338/1926.