Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 6. (Budapest, 2003)
ÉRTEKEZÉSEK, TANULMÁNYOK - R. VÁRKONYI ÁGNES: A múzeum gondolata a felvilágosodás korában és a reformkorban
élő, mely rajta tenyész és mozog, általunk összegyűjtve, a közös rendszerben foglal helyet, ha kitanultuk ege mérsékletét, a nedv és aszály-hordozó fuvalmak viszonyait; ha népei egymásra temetkezett rétegeit felbúvároltuk a legmélyebbig, de kivált a ma élőknek - édes nemzetünknek - nyelv és tettben nyilatkozó múltját, jelenét a tudomány teljes fényébe állítottuk: ezáltal oly politikai tőkére tettünk szert, melynek keletét legörömösebb ismeri el a művelt külföld. És ím ez a hon szeretete a tudományban." 66 Ipolyi az eredeti értékek megmentéséért szállt harcba. Rómer Flóris észrevette, hogy az országban rengeteg a szétszóródó vagy öncélúan és dilettáns módon kuporgatott kis magángyűjtemény, s ezek jó része „vagy kapzsiskodó üzérek kezébe kerül", vagy valamelyik iskolában porosodik, s tudományos értéke örökre elvész. Kiadta a laikusok részére a Műrégészeti Kalauzt, szakmúzeumok és helyi múzeumok felállítását javasolta. A kérdés körül nagy sajtóvita robbant ki. Gróf Mikó Imre szándékát az Erdélyi Múzeum megalapításáról a központi irányítás, az egyetlen vélemény hamis elvét hangsúlyozók hevesen ellenezték, Eötvös viszont a tudomány autonóm fejlődése nevében az Erdélyi Múzeum javára döntötte el a vitát. Az ország polgári átalakulásához szerinte elengedhetetlen a gazdasági, társadalmi változásokkal összefüggésben a reális önismeret, a tudomány és műveltség és a minderre felépülő nemzeti tudat. A Magyar Nemzeti Múzeum anyagát a század második felében és a századforduló után gyűjteményekkel, adományokkal gyarapítók köre az idők változását jelzi: az arisztokratákat nagypolgárok és közemberek követik; például gróf Zichy Jenő, Hermann Antal, báró Wodianer Antal, Bittnitz Lajos, Todoreszku Gyuláné és egy székely asszony. Majd amikor a hosszú történeti folyamatot Apponyi Sándor gróf (1844-1925) a tizennégy éves korától több mint fél évszázadon át összegyűjtött, a XVI-XVTII. századi magyar szerzőktől származó vagy külföldiek magyar vonatkozású könyveit tartalmazó Bibliotheca Hungarica Apponyiana alapítványával betetőzte, a törvény visszautal Széchényi Ferenc döntésére. „A százéves Nemzeti Múzeum melegen üdvözli legifjabb testvérét az EKE kolozsvári Néprajzi Múzeumát, fejlődjék, virágozzék..." - fejezte ki a kontinuitást a XX. század első múzeumát köszöntve Széchényi Ferenc alapítványa. Az Erdélyi Kárpát Egyesület Kolozsvár város segítségével Mátyás király szülőházában 1902. október 2-án felavatott Kárpát Múzeumának anyagi alapjait közadakozás hozta létre, gyűjteményeit az egyesült tagjai szedték össze, Szádeczky Lajos, Vikár Béla, Rosta Márton és mások. Célja egész Erdély minden népének bemutatása volt, tájmúzeum jelleggel alakult ki, külön termekben az őshalászat, a földművelés, a fonó-szövő szerszámok, a történeti emlékek, a néprajzi tárgyak kerültek bemutatásra. A múzeumhoz térképgyűjtemény és 5000 kötetes könyvtár tartozott, s első látogatói között a balázsfalvi román gimnazistákat jegyezték fel. 6 ' A múzeumi gondolatot eredeti igényes színvonalán a vidéki alapítási mozgalom vitte tovább. Pusztulástól mentett meg jelentős városi és polgári emlékanya66 Idézi: R. Várkonyi, 1975. 104-105. p. 67 Az Erdélyi Kárpát Egyesület. Múlt és jelen. Kolozsvár, 1996. 21-24. p.
