Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 6. (Budapest, 2003)

KIÁLLÍTÁSOK - KREUTZER ANDREA - NAGY ANDRÁS - SZOLECZKY EMESE: Magyar millenniumi kiállítások és kiállítóhelyek, Bécs, 2001

„MAGYAR KIRÁLYKORONÁZÁSOK POZSONYBAN" - „KÖNIGLICHE KRÖNUNGEN IN PRESSBURG" (Collegium Hungaricum, 2001. március 12.- 2001. április 5.) Tíz király, egy királynő és nyolc királyi feleség ünnepélyes koronázása zajlott 1563 és 1830 között a pozsonyi várban, ahol a Szent Koronát is őrizték. A korábbi plébániatemplom, a Szent Márton székesegyház koronázási templomként is szolgált. Pozsonyba helyezték át székhelyüket a mohácsi csata után a magyar közhivatalok, a magyar országgyűlés - többek közt Bécs közelsége okán is. Külön színfoltot képezett tehát a bécsi kiállítássorban a pozsonyi Városi Múzeum (Mestské Múzeum, Bratislava) gyűjteményéből e témakörben rendezett vándorkiállítás, amelyet többek közt már Budapesten is megtekinthettek az érdeklődők. A koronázási emlékek közül irigylésre méltó gazdagságban láthattunk festett polgári lövészegyleti céltáblákat. Emlékpoharak, érmek, ötvösmunkák és textíliák, könyvészeti anyag és metszetek idézték fel a királyválasztó országgyűlések és a koronázások hangulatát. A Collegium Hungaricum kiállítótermében bemutatott gyűjtemény császárvárosba kerülését a bécsi Szlovák Kulturális Intézet támogatta. Feladatunk ebben az esetben csupán arra korlátozódott, hogy a CH-ban adott installációs lehetőségekről tájékoztassuk a szlovák kollégákat. Mikor kiderült: Pozsony háromnyelvűsége abban is megmutatkozik, hogy a vándorkiállítás önálló felépítésén kívül rutinosan elkészítik a magyar nyelvű tárgyfeliratokat, nekünk már csak a kiállítás megnyitóján kellett részt vennünk. A Collegium Hungaricum néhány éve megújult épületében a korábbi tapasztalatok figyelembe vételével két kiállítási teret is kialakítottak az átépítés során. A két millenáris rendezvény számára a nagyobbik, mintegy 70 nT alapterületű terem felhasználása tűnt célszerűnek. Az egyszerű, semleges, világos falak közt jól érvényesülhetnek a kiállított anyagok. A legfontosabb beruházás, a változtatható-állítható, mennyezeti sínrendszerrel megoldott világítás az oszlopokkal tagolt térben bármilyen installáció elhelyezését lehetővé teszi, ennek csupán az aránylag csekély, az épület modern jellegéből adódó belmagasság szab határt. A világítás rendszeréből az is kitűnik, hogy az építtetők nem lő profilként számoltak kiállításokkal, s leginkább képzőművészeti bemutatókban gondolkodtak. Erre utal az oldalfalakra szerelt sínrendszer pl. festmények tetszés szerinti lelaggatásához. Néhány formatervezett, fém-üveg kombinációjú, modern szerkezetű vitrin készült ugyan, de saját világítás nélkül; szerkezeti felépítésük pedig elég kialakulatlan koncepciót tükröz.