Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 6. (Budapest, 2003)

KIÁLLÍTÁSOK - KREUTZER ANDREA - NAGY ANDRÁS - SZOLECZKY EMESE: Magyar millenniumi kiállítások és kiállítóhelyek, Bécs, 2001

elhelyezésében célszerű volt tehát a terem kontúrrajzát követni oly módon, hogy a raktári célú forgalom számára hátid a könyvespolcokig mintegy háromméternyi közlekedőfolyosó maradjon, továbbá a tűzrendészed menekülőút is szabad legyen. Az is hamar világossá vált, hogy a termet kétféle látogatótípus keresi fel: a turisták, akik a két hosszanti hajó által közrefogott ovális kupolatér szobor- és freskódíszeiben, a glóbuszokban kívánnak gyönyörködni, illetve az egykori udvari könyvtár polcain elhelyezett művek lenyűgöző pompáját csodálják, s csupán másodsorban szemlélik meg a kiállítást; másfelől a „vájtfülűek", akiket viszont a kiállított anyag látványossága mellett azok tartalma is gyönyörködtet. A helyi kötöttségeket felmérve úgy gondoltuk, hogy a barokk összkép stílusában, méreteiben annyira meghatározó, hogy azzal versenyezni nem lehet. Célszerű, tárgyközpontú, harsány látványi elemeket kerülő kiállítás kialakítására törekedtünk, ahol az installációs elemek egyértelműen alárendelt szerepet töltenek be a tárgyakkal szemben. A hatalmas, 77,7 méter hosszú, 14,2 méter széles, 19,6 méter magas hajók és a 29,2 méter magas kupolarész azonban még egy problémát felvetett: a tárlók viszonylag egymástól távol helyezkedtek el. Kompozíciós egységbe vonásuk érdekében kívülről fríz került rájuk, amely tematikai vezérfonalként végigvezet az egész kiállításon. A vörös színű frízek egyik végére a korszakokat többségükben uralkodóportrékkal reprezentáló érmek arany-fekete nagyításai kerültek, másik oldalra a kiállítás hasonló színű lógója. Összesen húsz kettős (tehát igazából negyven) tárló állt a rendelkezésünkre, ezek térközeit töltöttük ki húsz modern krómacél vitrinnel. Alapvetően itt is szembesültünk azzal, hogy - bár a tér megvan hozzá - a könyvtár ez esetben szintén könyvek, egylapos nyomtatványok vagy kéziratok „belógatásával", illetve a tárló alját képező üvegtálca nem túl nagy teherbírásával számolt. A speciális műtárgybarát világítást mindkét tárlótípus esetében megoldották, meghagyván a fényerő szabályozásának lehetőségét. Klimatikus problémáink - mondták a helyiek - nem lesznek, az átlag hőmérséklet a teremben 13-15 °C közt váltakozik. Ez az ígéret tökéletesen megállta a helyét (néhány fokkal alatta is maradt) - volt úgy, hogy építés közben kimentünk az épület elé a márciusi napsütésbe melegedni. Annyi gondot viszont okozott, hogy az installáció elhelyezésénél víz használatakor, száradási szakaszoknál, ragasztásoknál jóval nagyobb időintervallummal kellett számolni, illetve ezeket minden egyéb módon lehetőség szerint kiváltani. Szembesülnünk kellett azzal is, hogy az előkészített installációs elemek sokkal magasabb hőmérséklethez és sokkal alacsonyabb páratartalomhoz „voltak szokva". A jelentős klimatikus különbségeket az első nap és éjszaka után látványosan tapasztalhattuk több elem állagánál, így némi utómunkára itt is szükség volt. Magunk pedig igencsak nekiöltözve, a Collegium Hungáriáimból szállított „logisztikai utánpótlásra" támaszkodva melegedtünk a teás-kávéspoharakba kapaszkodva, s napi 8-9 óra után a munka abbahagyására kényszerültünk. A kettősosztatú tárlók esetében azok „felöltöztetése" egy mutatós és elegáns, vörös, textillel bevont szendvicskarton-alap és a frízek elhelyezése jelentette. Ezekben a tárlókban a csekély magasság miatt néhány plexiemelővel, valamint az oklevelekhez, könyvészeti anyaghoz (kódexek, régi nyomtatványok esetében