Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 6. (Budapest, 2003)

GYŰJTEMÉNYI - ÉS MŰHELYMUNKA - CS. KOTTRA GYÖRGYI: Szabálytalan szabályosok. Gyalogsági zászlók a két világháború között, 1919-1938

rendszeresítésére tett első kísérletet, s bemutatjuk a használatba vett „szabálytalanul szabályos" zászlók típusait.

5 A Monarchia hadseregének gyakorlati szétesésével annak zászlói (mind a közös ezredbeliek, mind a m. kir. Honvédségnél használtak) elvesztették szerepüket. A Tanácsköztársaság alatt természetszerűleg alkalmazásuk szóba sem jöhetett, a Vörös Hadsereg egyes alakulatainak amúgy is csak „kitüntető jelleggel" adományoztak „ideiglenes" csapatzászlót. Az 1919 júniusában megalakult Magyar Nemzeti Hadsereg fővezérségének így a csapatzászlók kérdésével is foglalkoznia kellett. A fővezérség 1919. október 27-én Siófokról táviratot küldött a katonai körletparancsnokságoknak az ezredzászlók rendszeresítése tárgyában.

6 A Horthy Miklós által aláírt távirat tartalmazta a budapesti bevonulás előtti teendőket a csapatzászlókkal kapcsolatban. A távirat kiemelte: „a zászló a katonának szentsége és dicső záloga ezen bizalomnak, melyet a haza harcosainak vitézségébe helyez. A zászló magasztos értékét a hagyományokon kívül az egyházi felszentelés jelképezi." Ezért elrendelte, hogy egy gyalogezrednél csak egy zászló lehet, amely vagy valamilyen újonnan kapott és felszentelt zászló, vagy a területilletékes volt honvéd gyalogezred zászlaja. Ez utóbbi régi-új zászlókat a Budapestre történő bevonulás napján a Parlament előtt fogják megkapni az alakulatok. A továbbiakban a lovasezredek részére rendszeresítendő zászlókkal foglalkozott a távirat.

8 A zászlókérdés azonban közel sem oldódott meg a fenti gyors intézkedéssel, így még az év decemberében ismét visszanyúltak a témához. A Hadimúzeumnak küldött minisztériumi ügyirat

9 részletesen foglalkozott azon alakulatok zászlókérdésével, melyek a nagyközönségtől zászlót nem kaptak (részükre a területileg illetékes volt honvéd gyalogezredek zászlóit javasolták továbbra is használni, illetve kiadni), majd a huszárzászlók rendszeresítésére vonatkozó igen részletes elképzelések vázolása után kitértek az új, a nagyközönség által felajánlott zászlókra vonatkozó fővezérségi döntésekre.

10 5 A dolgozat elkészítéséhez a Hadtörténelmi Levéltár dokumentumai mellett a Hadtörténeti Múzeum Irattára (a továbbiakban: HM lt.) dokumentumait, a Hadtörténeti Múzeum Fotóarchívumában (a továbbiakban: FA) őrzött fényképeket és a Hadtörténeti Múzeum zászlógyűjteményének eredeti tárgyait használtuk fel. 6 18203/7-1919. HM lt. 1919-es iratok. A távirat a szombathelyi, kaposvári, székesfehérvári, budapesti, miskolci és szegedi körletparancsnokságnak szólt. 7 Az egy gyalogezred-egy zászló elvének hangsúlyozását az térte szükségessé, hogy a közös hadsereg ezredeinél a zászlóaljaknak is volt zászlajuk. Nemkülönben a Nagy Háború alatt a frontra induló pótcsapattestek külön menetzászlót kaptak, amit később a „hivatalos" zászlóval egyenértékűként kezeltek. Ezek mellett vélhetőleg szembe találták magukat azzal a jelenséggel, hogy a társadalom csoportjai szívesen adományoznak zászlót (önnön jelentőségüket is hangsúlyozandó) a katonai egységeknek. A különösen a huszadik században felerősödött jelenség mind a mai napig tapasztalható. 8 1867-ben a cs. kir. hadseregben a lovasságnál megszűntették a zászló használatát. Folyományaként az m. kir. Honvédség lovasalakulatainál sem rendszeresítettek zászlót. Ezért a felállított és felállítandó lovasalakulatoknak 1920-ban zászlót rendszeresítettek. Lásd Gr. Kottra Györgyi: Az 1920 M. huszárzászlók és rendszeresítésük. In: Fluszárok a történelem színpadán. Szerk. Söptei István. Sárvár. 2000. 9 21156. HM. Eln. 6. 1919. HM L.-1919. 10 A minisztériumi átirat a Magyar Nemzeti Hadsereg fővezérségének 3243/III.a. 1919. számú, másolatban az ügyirathoz csatolt a zászlókérdés tárgyában hozott rendelkezésén alapult.