Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 6. (Budapest, 2003)

GYŰJTEMÉNYI - ÉS MŰHELYMUNKA - SALLAY GERGELY PÁL: "Hősök jutalma." Hivatalos állami első világháborús emlékjelek a Hadtörténeti Múzeumban

bemutató nevek, címerek, illetve zászlók. Ezek - a klasszikus éremtervezésben kevés rutinnal rendelkező - államok sokkal inkább igyekeztek megfelelni a sablonnak, míg a brit, francia vagy olasz tervezők saját utakra léptek. A már többször hivatkozott csehszlovák érem ebből a szempontból is figyelmet követel, hiszen az ország új címere szerepel ugyan a hátlapján, ám ez éppen nem a - több címerpajzs ábrázolásával kifejezhető - szövetségesi összefogást szimbolizálja, hanem propaganda-szerepet játszik. Az érmek feliratai túlnyomó részben az adott ország hivatalos nyelvén jelentek meg (ez a győzelmi érmek esetében előírás is volt). A belga Győzelmi Erem és a Háborús Emlékérem, valamint a brit Győzelmi Erem dél-afrikai kormányzat által kibocsátott változata esetében a hátlapon a felirat kétnyelvű (francia-flamand, illetve angol-holland). Latin szöveg ugyancsak ennek a két Antant országnak az érmein olvasható. A feliratok kapcsán megemlítendő, hogy a belga Háborús Emlékérem - az összes vizsgált érem közül egyedüliként - a hadjárat szóval utal a háborúra. Több - főleg francia és olasz - kitüntetés az U betű V-vel való helyettesítésével a koraújkori szokást elevenítette fel. A győzelmi érmek egységesen szivárványszínű éremszalagjai a reménységet szimbolizálják, az egyes országok egyéb kitüntetései pedig gyakran -a nemzeti színeket használják. így az olasz egységet ünneplő érmek természetesen vörösfehér-zöld selyemszalagon függnek, de a belga, brit és szerb-horvát-szlovén kitüntetésszalagok közt is számos hasonló példát találunk. A Központi Hatalmak utódállamai esetében több vonatkozásban sem beszélhetünk az Antantnál tapasztalt egységességről. Természetes, hogy a válságos bel- és külpolitikai helyzettel küszködő Ausztria, Magyarország és Németország bizonytalan pozíciójú politikusai nem gondolhattak a háborút követően emlékérmek alapítására, sőt hosszú ideig fennálló diplomáciai elszigeteltségük miatt később sem került sor közös tervek készítésére. Engedélyezték azonban a volt szövetségesek által létrehozott és az országok között is adományozott kitüntetések viselését a harcokban részt vevő, illetve a háborút más módon támogató vagy elszenvedő állampolgárok számára. Mivel a háború alatt sok esetben előfordult, hogy egy-egy állam csapat-, illetve seregtesteit azonos - leginkább német - magasabb parancsnokságok alárendeltségébe tagolták be, ahol együtt folytatták a küzdelmet, indokolt volt a nemzetközi emlékérem-adományozás gyakorlata. Egy háborús emlékjelvény alapítására még az Osztrák-Magyar Monarchia fennállása idején felmerült a szándék, olyannyira, hogy 1918-ban a kereszt formájú kitüntetés mintapéldányai is elkészültek. Ausztria-Magyarország széthullásával azonban az emlékkereszt adományozásának terve is meghiúsult. A vesztes oldal első háborús emlékérmét a világégés befejeződésének tizedik évfordulóján Tirol tartomány alapította, megelőzve Magyarországot, Ausztriát, Bulgáriát és Németországot. Az egykor szövetséges nemzetek fiainak történő adományozások egészen az 1940-es évek elejéig folytak. A tiroli tartományi gyűlés által alapított emlékérem, amelyet - például a korabeli Magyarországon - nem hivatalos kitüntetésnek tekintettek, írásunkban azért kerül bemutatásra, mert azt az Ausztriát alkotó egyik tartomány törvényesen hozta létre.